Fehérvár vendégei voltak a való világ virtuózai

Boros Misi három esztendeje robbant be a klasszikus zene világába. A Virtuózok első győztesét ma már megannyi nagy sikerű koncertkörút után egész Európa ismeri és elismeri.

 

 

Minden egyes koncertre másként kell felkészülnöm, mások a művek, a szerzők. Azt a Mozart-versenyművet, ami itt hangzik fel, még csak egyszer játszottam. A tanárnőmmel két zongorával vettük át először – ez másfél hetet jelent egy ilyen zongoraverseny előadása előtt. Nagyon szeretem ezt a darabot. Rengetegszer hallottam, és megörültem, amikor felkértek, hogy lépjek fel Fehérváron. Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy ezt a Mozart-darabot választom.

 

Az esten az Alba Regia Szimfonikus Zenekart Dubóczky Gergely, a Bartók Béla Konzervatórium vezető karmestere vezényelte. A dirigens, aki először lépett pódiumra a fehérvári zenekarral, komoly erőpróbaként tekintett az est elé.

 

 

Igen, de ennek ma már nincs jelentősége. Sokkal inkább fontos, hogy a matematikusi diploma után, már érett fejjel lettem végzett karmester. Felnőttként nekem sokat segített az a miliő, ami a Fesztiválzenekart jellemzi – és Fischer Iván tanításai. Amikor először találkoztunk, megerősített, hogy milyen érzékenyen reagálnak egy-egy mozdulatra, s hogy ez milyen alapvető a kommunikációban. Megtanultam, hogy nincs kikövezett út, ebben a hivatásban mindig van valami új. Új zenekarok, szerzők, közönség, megannyi kihívás. Az Alba Regia Szimfonikusokkal és Boros Misivel is most dolgozom először, az újdonság felfedezése, megismerése mindig öröm.

 

 

Olykor az ember műsort választ – természetesen a realitások figyelembevételével – máskor zenekart, s ahhoz alakítja ki a repertoárt. De az sem mindegy, hogy milyen alkalomból teszi ezt, és milyen közönségnek. Ez az este is különleges, hiszen a Schumann-mű különleges arányai nagy odafigyelést és komoly munkát kívánnak a zenekartól is. A Telemann-művet én javasoltam, tekintettel a három hegedűs virtuózunkra. A zenekar átlagon felül rugalmas és nyitott, így ez a munka álomszerű egy a pályája elején járó karmesternek. Tulajdonképpen közösen születik meg a mű, úgy, ahogy azt a szerző a partitúrában megálmodta.