Ezt én választottam - Fehérváron mutatta be önéletrajzi kötetét Révész Sándor

Szombaton Szegő Zoltán meghívására Székesfehérvárra érkezett Révész Sándor, a Generál és a Piramis együttes legendás EMeRTon-díjas magyar énekese. A Szent István Művelődési Házban megrendezett találkozón, a rajongók egy tartalmas, bensőséges hangulatú diskurzus keretében ismerhették meg, az Ezt én választottam című önéletrajzi kötetét, amely az elmúlt esztendőben jelent meg.
2025.10.05. 15:40 |
Ezt én választottam - Fehérváron mutatta be önéletrajzi kötetét Révész Sándor

„Az élet által nekem felkínált új ütem nagy ajándék. Reggelenként, mikor megborotválkozom, belemosolygok a tükörbe, pedig a tükörkép alapján semmi okom nem lenne erre, hiszen őszül a hajam, változott a küllemem, de összhangban vagyok önmagammal, minden napom jól indul. Szepes Mária nénitől azt tanultam: Örülj, minden okod megvan az örömre.” - vallja Révész Sándor.

A közönség a tartalmas beszélgetésből megérthette és megtapasztalhatta, hogy a gyermek, majd a gyorsan felnőtt fiatal, milyen érzelemdús éveket élt meg, nagyszüleivel, szüleivel, hogy kibontakozó pályája során, ki voltak azok, akikhez különleges kapcsolat fűzte. Így szó esett a hatvanas évek légköréről, a bálványáról, Radics Béláról, majd a Generálról, a Piramisról és a fájdalmas szakításról zenésztársával, Som Lajossal. Szól a könyv a Szepes Máriához fűződő kapcsolatáról, amelyből sokat merített, a nagy koncertekről és a szeretett barátokról is.

Révész Sándor a nagy sikerű esten elmesélt mindent, a mai, lecsendesedett életéig, és a Szent István termet zsúfolásig megtöltő közönség szembesülhetett azzal, hogy ez a hosszú, sikerekben gazdag történet tele van lélekkel, érzelmekkel, amilyen a „Kölyök” zenéje, az éneke és minden emberi, előadóművészi megszólalása volt.

„Ugyanolyan ünnepélyes lélekkel készültem idejönni ma erre a találkozóra, mint annak idején a nagy koncertekre. Nagyra becsülöm az életemnek ezt a hozadékát, hogy egyáltalán olyan dolgokkal foglalkozhatom, mint a színpad és a zene. Nekem a közönség szeretete és az érdeklődése egy és ugyanazt jelentette és jelenti ma is, tekintet nélkül arra, hogy az ország melyik területén és hol járok, és milyen szerepkörben. Ha zenélni kellett boldogan mentem a színpadra, ha pedig egy ilyen meghívás, egy ilyen bensőséges találkozó vár rám, nekem ez mindig ünnep. A lelkemet adom ilyenkor oda, és teljességgel vagyok jelen minden ilyen eseményen.”