Ezen a napon választottunk országgyűlési képviselőket 1990-ben

1989. november végétől 1990. október közepéig hat - egyes városokban és körzetekben nyolc - ízben szólították az urnákhoz Magyarországon a választópolgárokat.

 A szavazások lebonyolítását az 1989:XXXIV. törvénycikk határozza meg, amelyet 1989. október 20-án fogadott el a törvényhozás. A törvény értelmében a szavazók egy időben szavaznak pártlistára és egyéni képviselőkre. Az országgyűlési választásokon a jogi értelemben párttá alakult, 66 bejegyzett szervezetből 39 élt a sajtó, a televízió és a rádió által nyújtott nyilvánosság, a kampány lehetőségével. A választások első szakasza, az ún. kiválasztási, illetve jelöltállítási szakasz 1990. január 24. és február 23. között zajlott. A jelölteknek ajánlócédulákat kellett gyűjteniük. Így az egyéni jelöltek száma radikálisan (kb. 7000-ről 1623-ra) csökkent. Területi listát 19, országos listát 12 párt (MDF, SZDSZ, FKgP, Fidesz, KDNP, MSZP, Agrárszövetség, Hazafias Választási Koalíció, MSZDP, Magyar Néppárt, Vállalkozók Pártja és az MSZMP) tudott állítani. Február 27-től kezdődött a tényleges jelöltek és pártok nyílt versenye.

 A március 26-án megtartott választásokon a szavazatra jogosult polgároknak a várakozásoknál meglepően alacsony hányada, 65,77%-a vett részt. Az első forduló után a 4%-os "küszöb"-öt hat párt érte el: az MDF, az SZDSZ, az FKgP, Fidesz, az MSZP és a KDNP. Egyéni választókerületben mindössze öt helyen született eredmény, a második fordulóba 171 választókerületben 495 egyéni jelölt került. Így az induló egyéni jelöltek kb. 6%-a, a pártok 9%-a maradt versenyben. Az 1990. április 7-én megtartott második fordulón a szavazópolgárok 45,55%-a vett részt. Az eredmény a Magyar Demokrata Fórum győzelmét hozta. A leadott szavazatok megoszlása: MDF: 24,7%, SZDSZ: 21,4%, FKgP: 11,7%, MSZP: 10,9%, Fidesz: 9%, KDNP: 6,5%. Ezzel az ún. kereszténynemzeti politikai erők kerültek többségbe a parlamentben.