Ezen a napon kértek segítséget a pápától a Fehérváron összegyűlt világiak

 Miután a mongolok átkelnek a befagyott Dunán, 1242 február 2-án kelt levelükben a magyarországi káptalanok és egyházi rendek, valamint a Fehérváron összegyűlt világiak beszámoltak a pápának, -akinek a személye még nem volt ismert-, a tatárok magyarországi pusztításairól és Salamon fehérvári prépost révén segítséget kértek a pápától.

 A levélben megemlítették a mongoloknak ellenálló erősségeket is, mint Székesfehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Németújvár, Zalavár, Léka, Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, Abaújvár.

 A tatárjárás idején a Dunántúlon egyébként csak kevés vár, erősség nem vált a hódítók martalékává. A tatárjárás ugyan érintette Székesfehérvárt is, de az olvadó mocsarak megakadályozták a tatárok betörését a várba; a külvárosok (Újfalu, Latinok városrésze) azonban elpusztultak.

 A város a tatárjárást követően veszített központi jelentőségéből. Az ország politikai központjává egyre inkább Buda vált. IV. Béla itt alakította ki új, királyi székhelyét. Fehérvár fejlődésének gátat szabtak a város körüli mocsarak, mivel, ezek korlátozták a vár és a külvárosok területi növekedését. Hanyatlásához hozzájárult, hogy a nemzetközi kereskedelemben eddig betöltött szerepe is meggyengült; a fontos útváros szerepe csökkent, a zarándokutak XIII. század közepén más irányba terelődtek.

 (forrás: www.albaarchivum.hu)