Észrevette a múlandóban a múlhatatlant - megnyílt Pati Nagy Bence emlékkiállítása

A tárlat április 1-ig látható a Szent István Művelődési Ház Szent Cecília termében.

Megnyílt Pati-Nagy Bence fotográfus emlékkiállítása

Pati Nagy Bence fotóriporteri pályája során számos eseményt dokumentálhatott képeivel, hiszen évtizedeken át örökítette meg Székesfehérvár és Fejér vármegye mindennapjait. 2024 októberében hunyt el, földi maradványait szülőföldjén, Zsámbékon helyezték örök nyugalomra. Tavaly novemberben is Zsámbékon nyílt munkáiból kiállítás, a Keresztelő Szent János Iskolaközpontban. Különleges hangulatú riport fotóit most Székesfehérváron is láthatjuk, abban a városban, ahol a hétköznapjait töltötte.

Jakubek Tiborné a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház igazgatója köszöntötte a népes közönséget és mint mondta a fotókiállítás egy időutazás. Pati Nagy Bence munkássága révén sok embert újra és újra megidéz.

A megnyitón Péntek Imre emlékezett elsőként Pati Nagy Bencére, akivel sokat dolgozott együtt a Fejér Megyei Hírlapnál. Visszaemlékezett arra, amikor a hetvenes években a Népszabadságtól érkezett Székesfehérvárra, ahol otthonra talált és itt a szerkesztőségi munka mellett örökök barátságok köttettek a hétköznapok, néha viharos munkatempója mellett. "Ízelítőt kaphattam tőle a zsámbéki világból, betekintést nyerhettem vele Melocco Miklós műhelyébe is."

A Szent István Művelődési Ház Szent Cecília termében az emlékkiállítást Dr. Altorjay András nyitotta meg, akit több évtizedes barátság fűzött Pati Nagy Bencéhez.

"Nem tudom, mikor találkoztunk először. Valamelyik barátunk barátjaként került a közelünkbe. Hamvas Béla A láthatatlan történet című könyvében írja, hogy: „Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt. Így voltam én is Bencével az első pillanattól kezdve, félszavakból értettük egymást és mintha már 100 éve ismernénk egymást." - idézte fel barátságuk kezdeteit a fotográfussal.

A fény és árnyék nagy mestere volt

"Pati Nagy Bence a fekete és fehér, a fény és árnyék nagy mestere volt. Ahogy a kiállított képeket néztem, eszembe jutottak Keaton szavai, aki azt mondta „A fénykép nemcsak rögzít, hanem megőriz. Visszahoz valamit abból, amit elveszítettünk. Ez a megállapítás Bence munkásságára is érvényes." - fogalmazott dr. Altorjay András, aki korosztályuk nagy élményében, az Erdély  iránti szenvedélyben is osztozott Pati Nagy Bencével.

Észrevette a múlandóban a múlhatatlant

"Igazán otthon a kultúra világában érezte magát. A szellemi élet számtalan jelentős emberét megörökítette, ezeket láthatjuk a kiállításon. Sokkal baráti viszonyt is fenntartott. Legkedvesebb embere egész életében Melocco Miklós szobrászművész volt." -  idézte fel Altorjay András, aki arról is szólt köszöntőjében, hogy Pati Nagy Bencének "hihetetlenül jó szeme volt, könnyen megtalálta az ideális pillanatot, ami legjobban kifejezi azt, ami itt és most történik velünk. Észrevette a múlandóban a múlhatatlant. Épp ezért nagy veszteségnek érezzük hiányát."