Emléktáblát avattak a fehérvári tűzoltók Lánczky János tiszteletére

  A tűzoltói hivatás szeretete apáról fiúra szállt. A tűzoltás eszméje mély gyökeret vert Lánczky Jánosban is, minden tőle telhetőt megtett, hogy a beosztásához szükséges tűzoltói ismereteket minél előbb megszerezze. Beosztott tisztjeitől és a vonulós állomány tagjaitól szigorúan és következetesen megkövetelte feladataik végrehajtását. Az ő parancsnokságának idejével esett egybe Székesfehérvár intenzív fejlődése. Ebben az időben alakultak ki a lakótelepek, sorban épültek a középmagas lakóházak, és a székesfehérvári tűzoltóságnak ekkor nem volt olyan gépezetes tolólétrája, amely alkalmas lett volna a hetedik szint feletti lakásokban lévők kimentésére. A lakótelepekkel egy időben intenzív fejlődés jellemezte az Ikarus, Köfém és Videoton vállalatokat is. Mindezek nem csak nagyságrendileg, hanem technológiai szempontból is komoly feladatok elé állították a szakhatósági munkával foglalkozó tűzoltókat.

 

Lánczky János nagy jelentőséget tulajdonított a hatósági és szakhatósági munkának. Az átlagosnál nagyobb szakismeretet igénylő műszaki tervek tűzvédelmi minősítésében, a szakvélemények kidolgozásában maga is részt vett, és ezzel párhuzamosan mindvégig nagy gondot fordított a vonulós állomány fizikai és szellemi felkészítésére. Lánczky János tizenkét éves parancsnoksága idejében több száz tűz- és egyéb káreset felszámolásában vett részt a székesfehérvári tűzoltóság.

 

Munkatársai és a tűzvédelem társadalmi dolgozói által tisztelt parancsnokot gyógyíthatatlan betegség 46 évesen, 1982. március 12-én kényszerítette végső távozásra.

Lánczky János munkásságáról Csiszár István „A Fejér megyei lánglovagok élén” című könyvében emlékezik meg, amelyet a Havranek József Tűzvédelmi Alapítvány adott ki 2004-ben.