Emléktábla őrzi Dr. Kepes János királyi közjegyző nevét a Rózsa utcában

Székesfehérvár polgármestere köszöntőjében méltatta Dr. Kepes János személyiségét, aki a város igazi polgáraként élt, mecénás volt és közéleti kérdésekkel is foglalkozott.

A Városházán rendezett ünnepségen a MusiColore Énekkar előadásában hangzott el a Himnusz, majd Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte a résztvevőket. "Egy emléktáblának üzennie kell valamit arról, akinek az emlékére állították, arról a korról, amiben élt és arról a közösségről is, ahol élt. Aki ismeri ennek a városnak a második világháborús történetét, az azzal is tisztába van, hogy az a borzalom, ami a deportálásokkal ért a tetőfokára már a negyvenes évek eljén elérte a várost és több mint 2000 székesfehérvári és fehérvár környéki köztiszteletben álló ember sorsát pecsételte meg. Fontos, hogy soha ne feledkezzünk meg róluk, és tragédiájuk annyiban ne legyen felesleges, hogy hívja fel a figyelmet mindig arra, hogy többet ne történhessen ilyen borzalom." - fogalmazott Székesfehérvár polgármestere, aki Dr. Kepes János személyiségéről szólva kiemelte, hogy a város igazi polgáraként élt, aki mecénás volt és közéleti kérdésekkel is foglalkozott.

Dr. Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke ünnepi köszöntőjében felidézte Dr. Kepes János gazdag életútját.

Dr. Kepes János 1886. március 2-án született New York-ban. A középiskoláit Nagybányán és Budapesten végezte. Jogi tanulmányait a Kolozsvári és a Budapesti Tudományegyetemen folytatta. Doktorrá 1908-ban avatták. Az egységes bírói és ügyvédi vizsgát 1911-ben tette le. Ezt követően Budapesten nyitott ügyvédi irodát. 1912. június 9-én kötött házasságot Márkus Dezső kúriai bíró, neves jogi szakíró lányával. 1913-tól Győrben, majd 1917-től dr. Holitscher Szigfrid budapesti közjegyző irodájában volt közjegyző-helyettes. 1919-ben nevezték ki közjegyzőnek Székesfehérvárra. Pályája során a közjegyzői kar és Székesfehérvár közéletében is tevékeny szerepet vállalt. Tagja volt a Magyarországi Királyi Közjegyzők Országos Egylete központi bizottságának. 1921-ben feleségével örökbe fogadta négyévesen és felnevelte egyetlen gyermekét, Kepes Gittát.
1922-től Székesfehérvár törvényhatósági bizottságának tagjává választották. 1924-ben a város tiszteletbeli főügyésze címben részesítették. A helyi római katolikus egyházközség főtitkára volt. A Székesfehérvári Kereskedelmi Főiskolán meghívott tanárként nemzetgazdaságtant tanított. Az előadások megtartásáért kapott fizetését teljes egészében jótékony célra ajánlotta fel. A Fejér megyei és Székesfehérvári Múzeum Egylet, valamint a Székesfehérvári Zenekedvelők Egyesülete és a Székesfehérvári Torna Klub is vezetőségi tagjai sorába választotta. Könyvtárának legértékesebb nyomtatványaiból és ritka kiadású könyveiből 1933-ban 77 kötetet a székesfehérvári Szent István Király Múzeumnak ajándékozott.
Jogi tevékenysége mellett művészeti mecénási, politikai és jogi szakírói munkássága is jelentős. Az Adó és Illetékügyi Közlönyben, a Királyi Közjegyzők Közlönyében, a Bűnügyi Szemlében és a Pénzügyi Szemlében jelentek meg a tanulmányai. 1923-1924-ben szerkesztője volt a Királyi Közjegyzők Közlönyének, de a közjegyzőség szakmai folyóiratát, a magas infláció miatt nem tudta tartósan újraindítani. 1934-ben közéleti és társadalmi tevékenysége elismeréseként a magyar királyi kormányfőtanácsosi címmel tüntették ki. A Közjegyzői díjszabás és az Illetékügyi útmutató című, több kiadásban megjelent szakmai segédkönyveivel a közjegyzők napi munkájához kívánt segítséget adni. A büntetőjog területén a Fertőzés bűntette címmel jelentette meg tanulmányát. Szenvedélyes műgyűjtőként jelentős képzőművészeti gyűjteményt hozott létre. Gyűjtése során, vásárlásainál a kortárs fiatal művészek támogatása kiemelt szempont volt számára. Művészetpártolói tevékenysége elismeréseként a Benczúr Társaság tiszteletbeli tagjának választották. 1944-ben a belügyminiszter mentesítette a zsidókra vonatkozó jogfosztó rendelkezések hatálya alól, ennek ellenére a nyilasok a székesfehérvári gyűjtőtáborba hurcolták el. A székesfehérvári zsidók deportálására 1944. június 14-én került sor. Dr. Kepes János az auschwitzi koncentrációs táborban hunyt el. Halálának pontos dátuma ismeretlen.

Dr. Ujj József székesfehérvári közjegyző, a Pécsi Közjegyzői Kamara elnöke Csitáry G. Emil Emlékiratok című könyvéből idézve elevenítette fel Dr. Kepes János alakját.

Felidézte, hogy Dr. Kepes János gazdag szellemi örökséget hozott magával Székesfehérvárra azokból a városokból, ahol tanult, dolgozott, többek között Nagybányáról, Kolozsvárról, Győrből és Budapestről. Kiemelte, hogy Kepes számára nem volt elég, hogy jogászi munkáját magas színvonalon végzi, részt vett a 20-as évek második felétől a város szellemi, kulturális életének alakításában, formálásában és civil szervezetekben is aktív szerepet töltött be.

A Városházán rendezett ünnepség után Dr. Kepes János egykori lakhelyén, a Rózsa utca 1. száma alatt avattak emléktáblát.

A Magyar Országos Közjegyzői Kamara a Rózsa utca 1. szám alatti ház falán emléktáblát avatott Dr. Kepes János székesfehérvári királyi közjegyző emlékére. Az emléktáblára koszorút helyezett el Székesfehérvár Önkormányzata, valamint a közjegyzői szervezetek képviselői.