-
Márai Sándor nyomán
Aki a világ fölé hajolt egyszer címmel zenés irodalmi műsort adnak a Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai. A Márai Sándor nyomán bemutatásra kerülő előadás december 7-én, vasárnap 19.00 órakor kezdődik a Hetedhét Játékmúzeumban.
2025.12.05. -
A lélek textúrái
Utamra hulló színeim... címmel Fodor Orsi dekorfal designer alkotásaiból nyílik kiállítás december 7-én, vasárnap 17 órakor az Öreghegyi Közösségi Házban. A nemzetközileg elismert tervező és kivitelező tárlatát Kocsis Noémi író, újságíró ajánlja a közönség figyelmébe.
2025.12.05. -
A koronázóbazilika titkai
A Városháza Dísztermében mutatták be Szabó Zoltán építészettörténész koronázóbazilikáról szóló két újabb kötetét.
2025.12.05. -
Aranyat érő beszélgetések
Városunk kulturális életének egyik kimagasló tehetsége volt az Aranybulla Könyvtárban Bokros Judit vendége. Ferenczy-Nagy Boglárka az Aranyat érő beszélgetések keretében mesélt életútjáról, jövőbeni terveiről.
2025.12.05.
Emlékkiállítás Áron Nagy Lajos születésének 90. évfordulójára
Áron Nagy Lajos kétszeres Munkácsy-díjas festőművész emlékét felidéző kamarakiállítás nyílt a Vörösmarty Teremben. A tárlat a Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, több támogató cég és magánember összefogásával jött létre.
Áron Nagy Lajos kétszeres Munkácsy-díjas festőművész emlékét felidéző kamarakiállítás nyílt a Vörösmarty Teremben. A tárlat a Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, több támogató cég és magánember összefogásával jött létre.
A megjelenteket Lakner József főiskolai tanár köszöntötte, és elmondta: Áron Nagy Lajos művészete meghatározó Székesfehérvár kulturális életében, hiszen nagyszámú képe van magángyűjteményekben és intézményekben. Szellemisége folyamatos és egykori tanítványain keresztül átsugárzik az egész városra. Szerteágazó művészete van technikában és stílusban egyaránt. Rajzai rendkívül kifejezőek, karakteresek, a festményei a 30-as és 50-es évek posztimpresszionista, realista irányzatát képviselik, nagyon dekoratívak, és különösen alkalmasak arra, hogy szemléletmódot adjanak valamint gyönyörködtessenek – hangsúlyozta Lakner József.
A kiállítást Vas Rezső, a Gróf Széchenyi István Műszaki Szakközépiskola igazgatója, önkormányzati képviselő nyitotta meg. Áron Nagy Lajos életében festészete és pedagógusi pályafutása meghatározó módon fonódott össze. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy személyesen is ismerhettem Lajos bácsit - emlékezett vissza személyes élményeire Vas Rezső. - Ott voltam több festményének és rajzának a megszületésénél, többeket beavatott gondolatvilágába. Előadásait érdeklődéssel hallgatták diákok és kollégák egyaránt. Csodálatos egyéniség volt, nagyon barátságos, közvetlen, jóindulatú és segítőkész, mindenről lehetett vele beszélgetni. Én vettem át az ő osztályát, amikor nyugdíjba ment, és emlékszem, hogy szerveztünk tiszteletére egy búcsúkirándulást – folytatja az emlékezést Vas Rezső. - Lajos bácsi mindenhova magával vitte vázlatfüzetét, figyelt, rajzolt, de előfordult, mint akkor is, hogy csak hosszasan nézett valamit, de nem dolgozott. Meg is kérdeztük tőle, hogy miért nem rajzol, mire ő azt válaszolta, hogy ennek meg kell érnie. Aztán pár nap múlva mutatta meg az utazás élményeit ábrázoló képeket. Jó lenne egy állandó gyűjteményes kiállítást is létrehozni, hogy többen is megismerhessék a mester életét, munkásságát.
A Vörösmarty Társaság és a művész egykori kapcsolatát Bakonyi István, a társaság elnöke ismertette. Bakonyi István kiemelte: nekünk azért is külön örömteli ez az esemény, mert éppen ezekben a napokban ünnepeljük a Vörösmarty Társaság újjáalakulásának 15. évfordulóját. Áron Nagy Lajoshoz számos szállal kötődik a társaság, hiszen a negyvenes években tevékeny szerepet vállalt jogelődünk életében, a képzőművészeti tagozat munkájában. A tagozat egyébként a közeljövőben veszi fel a művész nevét.
A kiállításon mutatták be az évfordulóra megjelentetett Áron Nagy Lajos vázlatait tartalmazó katalógust. Egykori tanítványa, Jónás József így emlékezik mesterére: „...Csendes volt és tartózkodó. Öt éven át, heti két alkalommal három-négy órát tölthettem vele a Szabadiskolában, de emelt hangon véleményét, álláspontját kifejteni nem hallottam. Csakhogy ennek a csendes és halkan elmondott véleménynek hihetetlen súlya volt, mert azonnal megragadta a lényeget, s azt kristálytiszta mondatokba sűrítette. A Szabadiskola történetének megírásánál, a modellt pihentető szüneteket úgy jellemeztem, hogy templomi áhítatot tudott teremteni visszaemlékezéseivel. Most utólag hozzáteszem, hogy ennek a templomi áhítatnak ő volt a papja, az igehirdetője. Mert ott és akkor a művészet szent volt mesternek és növendéknek egyaránt.”
