Szakértők szerint a hazai gázberendezések 30-40%-a elavult. Az elhanyagolt vagy hibás készülékek életveszélyt vagy egészségkárosodást okozhatnak. Magyarországon több, mint tízmillió tűzhely, vízmelegítő, konvektor, falikazán, kombikazán és kiskazán működik lakossági tulajdonban. A Magyar Épületgépészek Szövetsége szakértőinek becslése szerint ezen gázberendezések legalább 10-15%-a biztonságtechnikai szempontból, 30-40%-a pedig energetikai szempontból elavult. A helyzetet súlyosbítja még, hogy a földgázfogyasztóknak csak kisebb része vizsgáltatja meg gázkészülék-szerelővel a berendezéseket, de ők is általában csak akkor, ha működési rendellenességet tapasztalnak. A gazdaságos és biztonságos működéshez azonban évente karbantartásra van szükség!
A balesetek bekövetkezésében gyakran döntő szerepet játszik a gázzal járó veszély nem ismerése vagy lebecsülése. Ezek pontos számáról statisztika nincs. Szakmai körök szerint nagyon sok a látens eset: ahol nincs halott vagy súlyos sérült, ott az egészségkárosodás, az anyagi kár és az életminőség romlása többnyire rejtve marad.
A gáz mint veszélyforrás
Köztudott, hogy a gáz levegővel keveredve robbanó elegyet képez, mely mindenféle gyújtó hatás (nyílt láng, izzó tárgy, villamos szikra, sőt műszálas ruha elektrosztatikus feltöltődése) esetén azonnal robban. (A robbanási koncentráció földgáz esetén 5 %, pb-gáz esetén 1,5 %.) A földgáz és pb-gáz ugyan mérgező alkotókat nem tartalmaz, de tartós belégzése légzészavart végső soron fulladást okoz.
A robbanási és egészségügyi veszély csökkentésére, az esetleg szivárgó gáz észrevehetőségének biztosítására a gázt mesterségesen szagosítják – ennek eredménye a jól ismert „gázszag”. Gázszag észlelése esetén a gáz lezárásával, gyújtóhatás elkerülésével, megfelelő szellőztetéssel mindent meg kell tenni a biztonság érdekében és természetesen mielőbb szakemberhez kell fordulni. Korszerű gázkészülékek ma már kivétel nélkül égésbiztosítóval ellátva készülnek. Az égésbiztosítónak az a feladata, hogy láng elalvása esetén elzárja a beáramló gáz útját megakadályozva ezzel elégetlen gáz készülékbe jutását. Becslésünk szerint égésbiztosítóval a ma működő készülékek mintegy 95 %-a van ellátva.
A gázfelhasználás során a nem megfelelően megoldott égéstermék-elvezetés miatt a lakásba (tartózkodási térbe) jutó égéstermék is veszélyes. Az égéstermékben mindig jelen lévő széndioxid légzészavart és fulladást okoz, a szénmonoxid pedig már igen kis mennyiségben belélegezve is halálos méreg. A jellegzetes égéstermékszag azonnali intézkedést követel, a gyakrabban előforduló enyhe fejfájás pedig komoly figyelmeztető jel lehet, hogy a lakásban lévő gázkészülék hibás.
A gázkészülék működése során levegőt fogyaszt
A tökéletlen égésnek oka lehet a készülék elégtelen légellátása is. 1 köbméter földgáz elégéséhez 10 köbméter levegőre van szükség, amit a kéményes készülék a helyiségből „szív el”. Egy átfolyós vízmelegítő, vagy átlagos falikazán gázfogyasztása 2-3 köbméter óránként. Ez annyit jelent, hogy egy ilyen készülék megfelelő üzeméhez legalább 20-30 köbméter friss levegőnek kell bejutni a helyiségbe a szabad légtérből. (Valójában ez a szükséges mennyiség különféle okokból mindig több, inkább 50-60 köbméter.)
Ha ez a légmennyiség bejutni nem tud, akkor a készülékben az égés tökéletlenné válik: koromképződéshez, a keletkező szénmonoxid megnövekedéséhez végső soron gazdaságtalan üzemhez és balesetveszélyhez vezet. Ha tökéletlen égés jeleit tapasztaljuk célszerű „körülnézni”, hogy ennek az égési levegőnek a bejutása megoldott-e. Számos esetben tapasztaljuk, hogy a gázkészülék a szabadba vezető ajtó kinyitásakor szinte „fellélegzik”, a láng megváltozik. Ekkor biztos, hogy zárva tartott ajtó és ablakok esetében nem megoldott a szükséges égési levegő bejutása.
Új probléma, hogy a napjainkban elterjedt fokozott légzárású nyílászárók a gázkészülék működése szempontjából kedvezőtlenek, mert az égéshez szükséges levegőt nem vagy csak alig engedik be. Ezért ilyen nyílászárót a gázkészüléket tartalmazó helyiségen nem szabad alkalmazni. Az is veszélyt jelenthet, ha a gázkazán a lakásban (pl. fürdőszobában vagy előszobában) van elhelyezve, miközben a lakás nyílászárói szinte tökéletesen zárnak. Ebben az esetben fokozza a veszélyt, ha a külső térbe kivezetett konyhai szagelszívó egyszerre működik a kazánnal, mert az tovább csökkenti az eléghető oxigén mennyiségét. Ezért is tartja jónak a MÉGSZ, hogy a gázszolgáltatók a terv engedélyezésénél már kérik a légpótlás megoldását is. A régi lakások és épületek nyílászárócseréje esetén azonban ilyen kötelezettség nincs – ez egyelőre megoldatlan probléma.
Hatásfokromlás a szennyeződések miatt
A készülék hőcserélőinek lamellái közötti külső szennyeződés és a belső vízkőlerakódás a készülék élettartamának lerövidülésén és a közvetlen baleseti veszélyen túl hatásfokromlást is előidéz. A szennyeződés ugyanis hőszigetelő réteget képez, amely akadályozza az égéstermék hőátadását. Ennek eredményeként a használati víz nem lesz elég meleg, a kazán vagy lakásfűtő készülék nem melegíti fel kellően a lakást. Közben a gáz fogy, a gázóra forog és hó végén megjelenik a gázszámlás egy hatalmas összeggel, miközben a lakás nem volt meleg. Kárt okoz a környezetbe feleslegesen kibocsátott égéstermék is. A készüléktulajdonosok nagy része hajlamos ilyenkor rossz gázminőségre gyanakodni, pedig először a saját készülékének állapotát kellene megvizsgáltatnia.
Gázkészülékek időszakos ellenőrzése
Németországban, ahol a gázkészülék-állomány nem annyira elöregedett mint nálunk, törvény írja elő a készülékek évenkénti kötelező felülvizsgálatát. A Magyar Épületgépészek Szövetsége javasolja, a készülék egy, de legalább kétévenként szerelővel történő átvizsgáltatását. Ha pedig gázszagot, égéstermékszagot érzünk, a készülék burkolata megérinthetetlenül meleggé (65 C° feletti hőmérsékletűvé) válik, vagy csökken a készülék teljesítménye (a szolgáltatott melegvíz nem elég meleg, fűtés nem megfelelő) ne késlekedjünk szakemberhez fordulni.