Egy szeletnyi Mexikó a Velencei-tó partján

„Borsodban, bányászvidéken nőttem fel, ahol a háború után néhány háznál megmaradtak kaktuszok. Akkoriban még nem volt ilyenfajta kereskedelem, hiszen az embereknek jóformán még kenyerük sem volt. Ezért ha megtetszett egy növény, csak kértem, és adtak – emlékezett vissza Géza, aki később a kaktuszait még a katonasághoz is magával vitte.

Még nem szerelt le, amikor a Magyar Televízió pályázatot hirdetett, amire egy barátjával csak azért jelentkezett, hogy fel tudjanak menni a fővárosba meglátogatni az orvosi egyetemen tanuló öccsét, és mellesleg belevessék magukat a pesti éjszakába.

 

„A televízióban mintegy háromszázan várakoztunk, mikor kikiabált a pályázati felvétel vezetője, hogy ki akar lenni a legelső. Rögtön feltettük a kezünket, elvégre nekünk csak az igazoló pecsétre volt szükségünk” – mesélte Géza, akit még katonaként értesítettek ki, hogy felvették a tévéhez. Nem vette komolyan a dolgot, és a leszerelés után visszament a szénbányába dolgozni. Egyszer egy családi ebédnél az édesanyjának megemlítette, hogy felvették a tévéhez, amire egyszerűn csak az volt a válasz: akkor mit keresel itt?!

A gyűjtő ezután Pesten egy egykori grófnőtől bérelt szobát. Ha minden más otthon is maradt, a kaktuszok akkor is költöztek az albérletbe. Már amennyit el lehetett helyezni az ablakban. A tüskés növények jól viselték a környezetváltozást, sőt még azt is kibírták, amikor Géza a munkája miatt egy-két hétig távol volt.

 

„Folyamatosan gyűjtöttem a kaktuszokat. Amikor a kollégákkal vidékre mentünk forgatni, amíg ők a szabadidejükben beültek a kocsmába egy sör mellett beszélgetni, addig én újabb és újabb példányokat szereztem be, és hoztam haza” – mondta Géza, aki azóta külön üvegházat épített a tüskés kedvenceinek. A kertje az utcáról úgy néz ki, mint egy szeletnyi Mexikó.

„Volt rá példa, hogy az utcáról néhányan bekéredzkedtek, hadd csináljanak néhány képet, mert annyira megtetszett nekik a kert – ami egyébként minden évben máshogy néz ki. A kaktuszokat sötét helyen, nulla és plusz öt fok között teleltetem át, mert mint minden növénynek, nekik is kell a pihenés, ha azt szeretném, hogy virágozzanak.” – osztotta meg velünk Géza, aki csalafintán megjegyezte, hogy még nyugdíjasként is azon töri a fejét, milyen újabb fajtákat tudna beszerezni az internetről vagy más gyűjteményekből.