Egy meghökkentő tárlat - Lovas Ilona székesfehérvári kísérletei

 Különös látvány fogadja a látogatót a székesfehérvári Városi Képtár emeletén. A tér sötét, csupán a terem egy része van megvilágítva, ott pedig kisméretű, furcsa gombócok sokasága hever a padlón. Ezek a pergamenszerű, áttetsző tárgyak Lovas Ilona textilművész kiállításának darabjai, és voltaképp rendhagyó anyagból: marhabélből készültek. Igen: marhabél, felhúzva a művésznő kalaposmester nagyapjának még az első világháború alatt, fából készített kalapformáira.

 A "mobilinstalláció" bizarr és elmélyítő. Az alkotó benyomásait pedig egy végtelenített videoinstalláció érzékelteti a látogatóval. A meglepő anyaghasználat ugyanakkor nem szokatlan Lovas Ilona művészetében, hiszen pályafutása kezdete óta, azaz a 70-es évektől jellemző rá a kísérletezés, a művészet határainak feszegetése. A marhabelet például a 80-as években fedezte fel, segítségével nagy orsó- és gubóformákból épített szobrokat, installációkat. Míg a korszak hivatásos kultúrpolitikusai jószerével semmiféle lehetőséget és teret nem adtak a progresszív képzőművészeti irányzatoknak, addig különös módon a textilművészet ürügyén szinte bármilyen mű létrehozható, mi több bemutatható volt. A pályatársakkal a műfaj határait feszegették, azt próbálták meg tanulmányozni, hogy a tradicionális műfaj kifejezési lehetőségei meddig terjednek. Erről a korszakról és a velemi alkotóműhely történetéről a művésznő külön előadást is tart október 15-én Székesfehérváron, délután hat órától, szintén a Városi Képtárban.

 A képtár egyébként az év hátralévő részében is számos, változatos programmal várja látogatóit. Lovas Ilona tárlata november 15-ig lesz látható, ezt Vojnich Erzsébet Munkácsy-díjas festőművész kiállítása követi, illetve még ez előtt sor kerül Fa Balázs számítógép-grafikus bemutatójára. A képtár művészettörténeti vetélkedőt szervez a megye középiskolásainak novemberben, a képtár anyagához kapcsolódóan. Az október 30-i dzsesszkoncerten pedig két tehetséges amatőr zenész lép majd fel.