Egy görög kereskedőcsalád magyar története – fotókiállítás a Márványcsarnokban

Csütörtök koraeste a tízéves fennállását ünneplő Sirtaki Táncegyüttes fellépésével kezdődött a Székesfehérvári Görög Nemzetiségi Önkormányzat és a Tarsoly Ifjúságért Egyesület által szervezett kiállítás megnyitója.

Igen szép számú érdeklődő érkezett a Sina család munkásságát bemutató tárlatra, többek között ott volt Purosz Alexandrosz görög nemzetiségi szószóló, Thomou Zoi, a Fővárosi Görög Önkormányzat elnöke, Szekula Szilvia, Beloiannisz görög nemzetiségi önkormányzatának elnöke, de Ercsi polgármestere, Gólics Ildikó, Beloiannisz polgármestere, Papalexisz Kosztasz, Székesfehérvár képviseletében pedig Lehrner Zsolt alpolgármester és Deák Lajosné nemzetpolitikai tanácsnok is eljött a megnyitóra.

A megjelenteket elsőként Barna Éva, a Tarsoly Egyesület elnöke köszöntötte, majd a görög nemzetiségi önkormányzat nevében Gombai-Nagy Vasziliki képviselő mondott beszédet, kiemelve, hogy a Fő utcai Márványcsarnokban látható kiállítással kívánnak tisztelegni a Sina család munkássága előtt, akik évszázadokon át hidat építettek Görögország és Magyarország között. Az időpont sem véletlen, hiszen idén emlékezhetünk Sina Simon halálának 150. évfordulójára. A megjelenteket Lehrner Zsolt alpolgármester is üdvözölte, megköszönve a Tarsoly Egyesület misszióját, amelynek révén iskolák, művészeti közösségek mutatkozhatnak be, de teret adnak a nemzetiségi kultúrák bemutatkozásának is. Varga István, a Széchenyi Díj a Közügyekért egyik alapítója pedig gróf Széchenyi Tímea üdvözletét tolmácsolta, aki családi okok miatt sajnos nem tudott részt venni a rendezvényen.

A dinasztia történetét a szintén görög felmenőkkel bíró dr. Diószegi György Antal művelődéskutató-történész mutatta be, aki visszarepítette a hallgatóságot abba a három évszázaddal ezelőtti korba, amikor görög kereskedőcsaládok érkeztek a Magyar Királyság területére. A 17–18. században ezek az árusok gyakran igen nagy távolságokat tettek meg, portékáikat szekereken szállították, és bizony sokszor kard volt az oldalukon, hogy a szállítmányokat képesek legyenek megvédeni. Habár a legtöbben haszonelvűként gondolnak erre a világra, Diószegi szerint a korszak kereskedőinek gazdasági világképéhez hozzátartozott a tisztes, mérsékelt haszon elve is: a tokaji görög kereskedők mindössze „4 százalékos tisztes haszonért” dolgoztak.

„Ki emlékszik a Sinák pénzére? Ki emlékszik Sina pénztárcájára?” – tette fel a kérdést az előadó. Arra viszont ma is emlékezünk, hogy a család jelentős szerepet vállalt a Magyar Tudományos Akadémia támogatásában, a Lánchíd létrejöttében, a Nemzeti Múzeum támogatásában, valamint oktatási és kulturális ügyekben.

A Sina (görögül Szinasz) család a mai Albánia területén található Moschopolisból származott. Amikor 1769-ben a török csapatok feldúlták és megsemmisítették a települést, ők is Magyarország felé menekültek, majd végül 1785–86 körül Bécsben telepedtek le. Idősebb Sina Simon 1798-ban céget alapított, s a család hamarosan a birodalom legfontosabb gabona- és gyapjúszállítója, valamint bankára lett. 1818. április 3-án I. Ferenc császár az apát és fiait, Sina Györgyöt és Jánost nemesi címmel tüntette ki, és címert adományozott nekik a Temes megyei Hódos és Kizdia birtokkal. A nemesi cím elnyerésében nagy szerepe volt a napóleoni háborúk alatti hadiszállításoknak. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy Kripcsi-Szabó József Lakatos utcai lakásmúzeumában őrzi azt a díszes okiratot, amely tanúsítja, hogy 1832-ben I. Ferenc császár pedig már bárói rangra emeli Sina Györgyöt és Jánost. A különleges relikviát bejelentkezés után bárki megnézheti!

„A filhellén magyar és a hungarofil görög kapcsolatrendszer a 19. században olyan hatalmas erővel bírt, amelynek mi itt a 21. században is örökösei vagyunk.” – fogalmazott a művelődéskutató, aki szerint a reformkori magyar–görög kapcsolatok története jóval túlmutat a gazdasági együttműködésen. A korszak magyar értelmiségének és nemességének egy része erősen rokonszenvezett a görög szabadságharc ügyével. Példaként említette Virág Benedeket, Vörösmarty Mihályt is, akik kortársaikkal együtt nagy figyelemmel és lelkesedéssel követték a görög eseményeket. Az előadó szerint a korszakban egyfajta filhellén műveltség alakult ki Magyarországon: a görög történelem, kultúra és szabadságeszme ismerete és tisztelete a közgondolkodás részévé vált.

A reformkor egyik legérdekesebb kapcsolata gróf Széchenyi István és báró Sina György között alakult ki. Amint Diószegi György rámutatott, két egymástól igen eltérő személyiségű emberről van szó:

„Különleges pillanat lehetett, amikor a legnagyobb magyarországi görög, a pénz, a tőke embere fölismeri, hogy a cselekvő szellemi erő, a legnagyobb magyar, Széchenyi mit is jelent ebben a hazában, és megdöbbentő az, amikor egy ilyen pénzember azt mondja, hogy nem haszonelvűen segíti a haladás ügyét. Így történt, hogy a vagyonát olyan ügyek szolgálatába állította, amelyek hosszú távon az egész ország fejlődését szolgálták.” – fogalmazott az előadó. Együttműködésük egyik legismertebb eredménye a Lánchíd lett, de szintén ő, a monarchia ekkor már leggazdagabb embere segítette a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház építését is. Fejér megyéhez is kötődött a család, Ercsi mellett ma is őrzi nevüket Sinatelep, amely a család birtokainak része volt, s innen nem messze született meg aztán jóval később Beloiannisz település is.

Sina György báró fia, Sina Simon pedig a legnehezebb történelmi és pénzügyi időszakokban, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni években is az Akadémia mellett állt. Halála után a Magyar Tudományos Akadémián 28 oldalas kegyeleti megemlékezést tartottak róla, amelyben Tóth Lőrinc akadémikus méltatta Sina életét és a magyar haza érdekében végzett tevékenységét, ami sokat elárul arról, kortársai miként tekintettek a Sina család szerepére. A család és annak vagyonának története egyébként többek szerint Jókai Mórt is megihlette, s ez a történet segített neki Tímár Mihály alakjának megformálásában és a regény cselekményében.

Diószegi azt is felidézte, hogy 2006-ban emléktáblát állítottak gróf Széchenyi Istvánnak és báró Sina Simonnak az Akadémia Nádor utcai épületében, ezen kívül az Akadémia legfontosabb időpillanatait megörökítő tardosi mészkövek egyikén is ott van Sina Simon neve, apjára pedig a Lánchídon látható emléktábla emlékezik. „Gondoljuk el azt, hogy egy egykilométeres vonalon háromszor van megemlítve Budapest belvárosában a görög Sina család valamelyik tagjának neve! Én ilyet még egyetlen más család kapcsán sem tapasztaltam, egyedül csak Széchenyivel hozható párhuzamba, hiszen az ő neve is háromszor olvasható ezen a kis területen. Na, ez az élet értelme! Az ember után nem a vagyona marad fenn, hanem azok az intézmények és közösségi értékek, amelyekhez életében hozzájárult.” – fogalmazott az előadó, aki a tervek szerint egy későbbi alkalommal a Szent István Király Múzeumban tart egy vetítettképes, hosszabb előadást is erről a különleges családról, akiknek tagjai oly sokat tettek a magyar reformkor kibontakozásáért, hazánk 19. századi fejlődéséért.

A Sinákról szóló fotókiállítás csütörtöktől legalább egy hónapon át látható a Fő utca 3. alatti Márványcsarnok szabadtéri tablóiban. A szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt!