Dr. Lukácsy József, a Vörösmarty Társaság alelnöke volt az Öreghegyi Disputa vendége

„Évtizedek óta szokásommá vált, hogy járom a vidéket és beszélgetek az emberekkel, jegyzeteket készítek, hogy egyszer majd lesz belőle valami…

Nyolcadikos koromban kaptam az első riportermagnómat Fitz Jenőtől.

Marosvásárhelyi vagyok és annak idején a Marosszék falvait kezdtem járni és ott beszélgettem gazdaemberekkel. Akkoriban a falvakban még nem volt áram; petróleumlámpa mellett beszélgettünk.

Ezeket a beszélgetéseket összegyűjtöttem, de egy alkalommal - amikor éppen Szatmárnémetiben tartózkodtam - Marosvásárhelyen elterjedt a hír, hogy ellenőrzések, házkutatások lesznek, különös tekintettel az értelmiségiekre. Édesapám a kettes számú belgyógyászat helyettes vezetője volt, az egyetemen tanított és ekkor nagyon megijedt: a kazettáimat dupla zacskóba tette, kalapáccsal összetörte és kidobta, valamint az általa veszélyesnek ítélt könyveket elégette. Mindezt egy negyed század múltán vallotta csak be.” - kezdte a történetmesélést a házigazda, Bobory Zoltán kérdéseire válaszolva Dr. Lukácsy József.

„Székesfehérvár az egyetlen megyei jogú város, amely már huszadik esztendeje otthont ad a határon túli magyar írók konferenciájának, ez egy nagyon jelentős évforduló.

Ezek az alkalmak nagyon sokat jelentenek a határon túli magyar íróknak; nagyon komoly nevek, nagyon komoly szerzők fordultak meg itt az elmúlt évtizedek alatt, elég ha Láng Gusztáv, Ferenczes István, Sebestyén-Spielmann Mihály, Lászlóffy Aladár, Vári Fábián László vagy Tari István nevét említem.

A határon túli lapokban, közéleti, egyházi, irodalmi kiadványokban a találkozót követő hetekben mindennek komoly visszhangja van: a vendégek hazamennek, élményeiket megírják, nyilatkozatokat adnak, ebből keletkezik egy kis turbulencia, - a szó nemes értelmében - ami pezsgést okoz az ottani olvasóközönségben.” - zárta gondolatait a Vörösmarty Társaság alelnöke.

Az eseményen részt vett Östör Annamária, önkormányzati képviselő is.