December 4-ig látható Hegedűs 2 László "Fehérvári Árvíze" a Centrális Galériában

című kiállítása. Hegedűs 2 László gyönyörűséges, klasszikus zárt kompozíciókba foglalt képei 1987-89. között készült fotókból kiinduló fiktív dokumentumok.

  Az OSA Archívum Centrális Galériájában most látható képanyag egy része kapcsolódik ahhoz a retrospektív kiállítás-sorozathoz, mely 2004-től kezdődően a Fotográfiai Múzeumban, majd az Ernst Múzeumban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Budapest Galériában mutatta be Hegedűs 2 László képző- és fotóművészeti munkásságának fontosabb technikai, tematikai tendenciáit. A különféle művészeti eszközökkel létrehozott alkotások döntően hozzájárultak a jelentésközvetítő eszközök és módszerek megújulásához is.

 

 

 A város teljesen kihalt, néma, levonulóban az árvíz. Kerekre tágult szemmel nézem, ami a bibliai csapás után itt maradt. Ismerős a táj. Vöröshadsereg utca, Béke tér, Élmunkás út. Neoncső-feliratok, Önkiszolgáló Élelmiszer, Söröző, Étterem, Tej, kenyér. Lakótelep, mementótank, vidámparki űrhajó, autó-nyereménybetétkönyv-freskó, és egy régi ismerős: az Ismeretlen katona…

 

 Nem kell erőltetni az emlékezetet. Nincs folyó, mely eláraszthatta volna ezt a várost: az árvíz metafora. A szenny eltakarításának, a tabula rasa, a megtisztulás, az újrakezdés esélyének a metaforája? Vagy ez emlékezet elmosásának, az üledék felkavarásának metaforája?

 

 Hegedűs 2 László gyönyörűséges, klasszikus zárt kompozíciókba foglalt képei 1987-89. között készült fotókból kiinduló fiktív dokumentumok. Az alkotó a kiválasztás, a sorbarendezés eszközével azt éri el, hogy a teret körüljárva az amíg a szem ellát érzésével az élmény totalitását, mindent magában foglaló voltát élheti át a náző.

 

Az időtlenség érzését minduntalan megzavarja, hogy képről képre, stációról stációra haladva bekéretőzik a jelen idő: az árvíz képei mellé kicsiben odabiggyesztve színes fotókon látható a nagyon is valóságos most. A szürke sivárság után a színes sivárság.

 

 

Hegedűs 2 László A Nagy Fehérvári Árvíz című kiállítása egy húsz évvel ezelőtti fekete-fehér fotósorozatra épül, mely mai, vizuálisan aktualizált színes változattal, filmmel, installációval egészül ki. A műciklushoz írt Esterházy Péter-szöveg a fény- és hanginstalláció részeként transzformálódik. A téma mozgókép-változata fiktív dokumentum formájában, egy nem létező árvíz bemutatásával, reális és irreális feloldásában, keveredésében vizionálja a rendszerváltás előtti képeket.