Lilán csillogó papírsárkány, szatyorba rejtett mesekönyv és a csodálkozó, kutyás székeken üldögélő gyerekek- Csukás István, a Vörösmarty Mihály Könyvtár Gyermekrészlegén teljesen elbűvölte a „legkisebb” olvasókat, akik már-már szinte versenyezve ártatlan őszinteséggel faggatták az írót Bagamériről, Pom Pomról és a könyvekről.
KÉPGALÉRIA - Székesfehérváron dedikált Csukás István
Csukás István csütörtökön délután a Városház téren is dedikált, ahol nagyon sok fehérvári kereste fel.Az író és a „kis olvasók” találkozója még el sem kezdődött, amikor már szinte teljesen megtelt kíváncsiskodó iskolásokkal, nosztalgiázó nyugdíjasokkal, munkából rohanó anyukákkal és tornacipős tinidzsérekkel a Gyermekkönyvtár hátsó része. A kutyás pótszékek még éppen befértek a sarokba, és a kezdés előtt érkező negyedikesek éppen lekuporodtak a színes szőnyegre, amikor a közönség sorai között feltűnt a mosolygós szemű, bajszos bácsi: Csukás István, majd egy gépelt lappal a kezében szerényen leült az addig üresen álló asztal mögé. A másodikos vasvárisok furulyával és énekkel készültek. A műsor végén egy kisfiú átvágott a tömegen, és egy csillogó lila színű papírsárkányt ajándékozott az írónak, aki rögtön el kezdett mesélni.
„7 éves korom előtt csak a házat, az udvart és az utcát ismertem, de miután megtanultam olvasni, kitágult a világ, hiszen olvasás közben képzeletben eljutottam a Holdra, sőt még Lilliputba is. Akkoriban még tartottak otthon házi könyvtárat. Nekünk is megvolt például Petőfi összes költeménye, amit úgy olvastam, mint egy mesét.- emlékezett vissza Csukás István, aki egy kicsit emiatt is kezdett 16-17 éves korában verseket írni. Eleinte csak kedvtelésből, szórakozásból alkotgatott, majd később a kicsik kérdésére válaszolva az írás az életcéljává vált. A gyerekirodalom felé Kormos István költő, szerkesztő hatására fordult.
"István fülön csípett, és azt mondta, tessék írni a gyerekeknek, amire én azt válaszoltam, nem tudok. Addig ment a huzavona, amíg szerencsére ő nem győzött, sőt még arra is rábeszélt, hogy most ne verses, hanem prózamesét írjak. Így született meg az első meséskönyvben „Az egy szürke kis csacsi”, amiben már szerepelt a két híres macska: Mirr-Murr és Oriza-Triznyák. - nosztalgiázott bajsza alatt huncut módon Pista bácsi.
Az író-költő sokszor merített a gyerekkorából, és a zömmel egy méter alatti közönséggel is megosztotta, hogy például Kisújszálláson volt egy Bagaméri nevezetű fagylaltos, akinek fagylaltos kocsijával járta a várost, és Csukás Istvánnak „csak annyi”feladata maradt, hogy kitalálja azóta híressé vált „Itt van, megjött Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri” szlogent.
A gyerekek húsz perc után az első megszeppenést levetkőzve szinte egymással versenyezve jelentkeztek, és annyira őszintén tették fel a kérdéseiket, hogy bármelyik újságíró is megirigyelhette volna. A válaszokból kiderült többek között, hogy az író kedvenc meséje a Pom-pom, mert annak a főszereplője, végre egy lány, Picur; és a Süsüből készült bábjátékot még mindig szívesen megnézi, pedig az egyes részeket vagy ezerszer látta. Pista bácsi a találkozón folyamatosan hangsúlyozta, az írás a szavak játéka. Például a mozi, visszafele olvasva izom, a "Géza kék az ég" fordítva is ugyanazt jelenti, ésJózsef Attila Születésnapomra című versének végén a taní-tani két tagja önállóan is értelmes.
„A fehér papíron a fekete betűk hatására megelevenedik a képzeletmozi, ezért az olvasni olyan jó, mint fagylaltot enni.”- magyarázta lelkesen az író a tágranyitott vagy éppen tágrazárt szemű iskolásoknak, akik alig várták, hogy a táskájukból vagy a szatyrukból elővegyék Pom-pomot, Süsüt és a többieket, és Pista bácsitól néhány kedves sor után egy igazi aláírást kapjanak.
