Csak még egyszer előre - Burján Zsigmond újra forgat

Minden film vége a következő kezdete. Közhelyes ez a mondás, de van igazságtartalma, hiszen rövidesen megkezdődik a Sipos Gyula-etűd második részének forgatása..

Befejeztük az első film forgatását, és volt bennem egy üresség. A vágás után az jutott eszembe, hogy ennek nincs vége. Arra gondoltam, amit a nagyapám mesélt, hogy amikor a Piavénál október 26-án súlyosan megsebesült, miután hazahozták, fél évig tartott, míg felépült. Azt hitte, vége a háborúnak, és egyszer csak megjött a behívó a Vörös Hadseregbe. Azt akarom ezzel mondani, értem, hogy vége van valaminek, de mi történik azután? Hogy tudnak ezek az emberek visszailleszkedni a társadalomba? 

Miként sikerül ezt megfogalmazni az új filmben?

Sajnos ezt a szerepet már nem Matus Gyuri barátunk fogja játszani, de ugyanúgy egy keretbe szeretném foglalni, mint az első filmben. Sipos Gyula már egy nagyon idős ember, hiszen 1958-ban fejeződik be a film – ő egyébként 1959 októberében távozott az élők sorából. A történet szerint a halálos ágyán egy nővérnek meséli el, eleveníti fel, mi történt a nagy háború után. Eljutunk Trianonig. A második film utolsó előtti jelenetében 1920. június ötödikét írunk. Ez az a dátum, amikor a fehérvári Friss Újságban, Trianon másnapján olvassák az emberek és tudatosul bennük – a filmben egy kocsmai jelenetben – hogy pontosan mi szerepel a békeszerződésben. Az eredeti cikk címe: Harangoznak. Azt szeretném bemutatni, hogy akkor és ott az emberek ezt hogyan élték meg, mit értettek belőle. Nagyapám azt mesélte, hogy nem hitték el. Azt mondták, ilyet nem lehet csinálni, aztán amikor mégis megtörtént, ott álltak és nem értették. Sipos Gyula sem, aki a Ludovikán végzett és tanult a bécsi katonai akadémián is. Ezt a pillanatot szeretném elmesélni. A filmben lesznek olyan adalékok, amikről korábban nem is tudtam. Volt például Fehérváron egy vagonváros. 1919-től azokat az állami tisztviselőket, akik nem esküdtek fel a román államra, kiutasították, s a nagyvárosokban, így Fehérváron is a vasútállomáson, Pullmann-kocsikban éltek egészen 1922-ig. 

Tehát ez csak egy látszólag szikár történet, de nagyon is bonyolult és mély. Hogy állsz a forgatókönyvvel és milyen szereposztásban gondolkodsz? 

A forgatókönyv nyolcvan százalékban kész van. A szereposztásról annyit, hogy Matus György helyett a nagyon idős Sipos Gyulát Tűzkő Sándor játssza, s ugyanaz a csapat alakítja a többi karaktert is, akik az első filmben már bizonyítottak. Gondolok itt Szigeti Annára, Barbély Gáborra, Balogh Mihályra, Győri Mihályra, Szabó Miklós Bencére, és Jásdi Balázs hagyományőrzői is szerephez jutnak. 

Mikor kezdődik a forgatás?

Januárban mindenképpen el kell kezdenünk az első és rendhagyó módon a legutolsó jelenettel. Nekem és mindnyájunknak könnyebbség lesz így lelkileg, mert ez meghatározza, hogy honnan hová szeretnénk eljutni. 

Mi lesz a címe?

A film munkacíme Szégyen, de ez természetesen nem végleges.