Csak egy darab kő maradjon - az örmény népírtás 110. évfordulójára emlékeztek

Az örmény genocídium – melyet örmény holokausztnak is neveznek – 1915. április 24-én kezdődött, a történészek szerint ez volt a világtörténelem addigi legnagyobb népirtása.

A török erők által 1923-ig végrehajtott szisztematikus mészárlás mintegy másfél millió örmény állampolgár életét követelte. Az Ottomán Birodalom örmény közössége odaveszett, népe megtizedelődött, ezzel elpusztult egy 3300 éves civilizáció. A Székesfehérvári Örmény Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében csütörtökön tartottak megemlékezést a városban a genocídium 110. évfordulóján. 

A Béke téri orosz katonai temetőben, az örmény katona síroknál tartott koszorúzás előtt dr. Abkarovits Géza, Örményország első tiszteletbeli konzulja idézte fel a történteket.

Beszédében kiemelte, hogy 1915 áprilisában egy népet próbáltak meg kiírtani. "Nem csupán az örmény nemzet testét próbálták meg elpusztítani, hanem annak lelkét is. A lelkét, amely keresztény hitében, ősi kultúrájában és családi kötelékekben él. Az örmény népet, a világ első keresztény nemzetét próbálták elpusztítani az Oszmán birodalom területén 110 évvel ezelőtt. Gyermekeket, apákat, anyákat, nagyszülőket hurcoltak el több ezer éves ősi földjükről, és kínoztak, öltek meg csak azért, mert örmények voltak" - fogalmazott dr. Abkarovits Géza.

Örményország első tiszteletbeli konzulja hozzátette, hogy több, mint másfél millió lélek veszett oda, egy nép történelme, kultúrája, hagyományai és hite vált sátáni célponttá, és bár a testeket elpusztították, a lelket nem tudták megtörni, hiszen az örmény nép túlélte, és nemcsak túlélte, újraépített, alkotott, és minden fájdalma ellenére megmaradt erős keresztény hitében.

Varga István, a Székesfehérvári Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnöke a megemlékezésen arról szólt, hogy 110 év telt el azóta, hogy 1915 április 24-én a török Oszmán birodalom vezetése megkezdte az örmény nép szisztematikus üldözését, kitelepítését és lemészárlását.

"Egy olyan tragédiára emlékezünk, amelyet joggal nevezünk az örmény népírtásnak, azaz az örmény genocídiumnak. Az akkori török vezetés parancsára legalább másfél millió örmény vesztette életét. A több mint három évezredes örmény civilizáció jelentős része az enyészeté lett, templomok, iskolák, kultúrák tűntek el a föld színéről. Az örmények karavánjait a sivatagba hajtották víz, és élelem nélkül. A kitelepítés valójában egy kegyetlen halálmenet volt."

Varga István szólt arról is, hogy az örmények elleni népirtás tragédiája nem csak abban rejlett, amit a civil lakossággal tettek, hanem abban a mély árulásban is, amellyel az oszmánok a birodalmat hűséggel szolgáló örmény nemzetiségű férfiakat sújtották. A háború kitörésekor 60-80 ezer örmény katona szolgált az Oszmán Birodalom hadseregében. Őket a genocídium folyamán lefegyverezték, majd munkaszolgálatra vezényelték, ahol tömegesen kivégezték.

A megemlékezésen részt vett Diramerján Artin, költő, dalszövegíró, színház vezető is, aki az egyik alapítója, majd vezetője lett a magyarországi örmény közösség hivatalos színházának, az Urartu Örmény Színháznak. Diramerján Artin a "Csak egy darab kő maradjon" című verset szavalta el a rendezvényen.

A megemlékezésen jelen volt Lehrner Zsolt és Horváth Miklós Csaba alpolgármester, valamint Deák Lajosné és Békési Ferencné önkormányzati képviselő is. A program a Zsolt Utcai Gondozási Központban filmvetítéssel folytatódott.