Beszélgetés Bencze Tamással, az I. András Király Lovagrend nagymesterével

Milyen meghatározó élményeket őrzöl gyermekkorodból? De úgy is kérdezhetném, milyen hatások vezettek el odáig, hogy egy katonai hagyományőrző lovagrendet alapíts?

Természetesen a gyermekkori élmények mindig befolyásolják az ember jövőjét. Számomra a nagyapáim voltak meghatározóak. Mind a ketten megjárták a Nagy Háborút, az I. világháborút. Ennek elmesélése volt számomra nagy élmény. Karácsony alkalmával amikor Bencze-öregapámékhoz lementünk, míg készült a fa, mi kint a konyhában körbeültük az öreget, - két bátyám van - aki mesélte a háborús történeteit. A szóban forgó területeket, - amikről akkoriban beszélt - megkerestem a térképen és később sikerült is négy alkalommal eljutnom Olaszországba, a korabeli hadszínterekre.

Anyai ági, Zsinkó nagyapánk családjában minden elsőszülött fiú tüzér volt az 1500-es évektől napjainkig.

1970-ben költöztünk Pécsről Székesfehérvárra, a Petőfi iskolába jártam, jó történelemtanárom volt, aki korábban ugyanott - mivel a Petőfi épülete a Szatmári Irgalmasnővérek rendházaként szolgált - ott volt apáca. Szakmát tanultam, központifűtés-szerelőként végeztem majd a bátyám nyomdokain elmentem hajósinasnak a Folyamszabályzó és Kavicskotró Vállalathoz. Utána átmentem a Maharthoz, ahol hét évig voltam matróz és tizenöt évig kormányos, amikor az ezredforduló körül megszűnt a cég, éppen a kapitányi tanfolyamom megkezdése előtt. Mindemellett 1997-től már tagja voltam a Csókakői Várbarátoknak, Sörédi Pali bácsival építgettük a várat.

Közben változtak a fegyvertartás szabályai, ahhoz, hogy lőfegyverekkel foglalkozhassunk egyesületet kellett alapítani.

2004-ben megalapítottuk az I. András Király Lovagrendet.

Ebben Dr. Töpler László, ügyvéd segített, aki a III. Béla Király Lovagrendet vezette.

Mivel királyunknak Tihanyban van a sírhelye, írtunk egy levelet Korzenszky Richárd atyának, hogy szeretnénk I. András Király Lovagrend néven működni és ha megengedi, akkor a kvadratúrában összejönne ez a társaság és megalakulhatna a lovagrend. Richárd atya kedvesen válaszolt és a rendelkezésünkre bocsátotta a belső kis udvart, ahol 2004-ben tizenegy plusz egy fővel megalakult az I. András Király Lovagrend.

Miért éppen I. András királyra esett a választásotok?

Olyan királyt kerestünk, akinek van emlékhelye Magyarországon és kevés ilyen van. Fehérváron is, a sok eltemetett király közül is voltaképpen csak III. Béla király sírja van meg. Az egyetlen bolygatatlan sír I. Andrásé, Tihanyban. Feltárások történtek, de ugyanoda lett visszatemetve a királyi pár.

Célunk I. András király kultuszának felélesztése.

Szerintünk méltatlanul elfeledésben hagyott uralkodóról van szó, ő is „második honalapító” volt;

I. András kétszer is visszaverte a német-római császárt, Vértesben, illetőleg Pozsony környékén vívott csatákban. Leverte a pogánylázadásokat, végleg a keresztény világhoz kapcsolta Magyarországot.

A lovagrend tagjainak egyharmada hatvan év feletti, egyharmad ötven év körüli és csak a maradék egyharmadot alkotják fiatalok, a valaha volt legmagasabb létszámunk harminckét fő volt, jelenleg mintegy tizenöt főt számlálunk. Akik kezdték, azok közül sokan már családot alapítottak, megtalálták a helyüket az életben.

Hogyan élte meg az elmúlt egynegyed esztendőt az I. András Király Lovagrend?

Elég silány volt. Mindössze három szabadtéri edzést tudtunk tartani az utóbbi időben, előtte semmi, a programok lemondva, végig.

Hol és mikor találkozhat veletek legközelebb a közönség?

Július 11-én, szombaton délután Székesfehérvár Belvárosában portyázunk, történelmi hangulatot csempészve a városba.

Zsoldosfelszerelést fogunk viselni, a XVI-XVII. századot megjelenítve, tartva magunkat a Zrínyi Miklós Emlékévhez. Ezen kívül idén nem sok programunk lesz; augusztusban a somogyországi Iharoson lépünk fel, augusztus 20-án Székesfehérváron, szeptember első hétvégéjén Csókakőn, majd Pákozdon, a honvédelmi napon és idénre ennyi, a programjaink több mint kétharmada befuccsolt erre az esztendőre.