Beszámoló a XIII. Székelyföldi Varga Sándor Verstáborból

Egy este Nagy Lászlóval és a táborcsinálókkal

Különleges esttel idézték meg a táborcsinálók Nagy László életét. Farkas Angéla, Farkas Eszter, Bakó Fanni, Varga Eszter, Tóth Marietta, Somos Gergő, Tőkés Imre összeállításában egy nagyívű utazást tehettünk a költő egyedi világában.

A csapat láthatóan lubickolt a feladatban, és egy olyan egységes, átfogó képet vetítettek elénk, ami közelebb hozta minden versbarát számára azt a különleges személyiséget, aki egyedi emberi és költői stílusával, ugyanakkor gondoskodó tisztelettel változtatta meg a versek üzenetét. Farkas Angéla társaival pedig a hiteles források bemutatásával tárta elénk a költő életútját.

„Igyekeztünk életének azt az oldalát megfogni, a talán nem annyira egyszerű költőnek mert azt gondolom, hogy ez a korosztály nem feltétlenül érti az ő verseit és nagyon sokat ad hozzá az, hogyha az ő életét megismerjük. Igyekeztünk azokat a dolgokat megfogni, ami érdekes lehet a gyerekeknek, amit esetleg iskolai keretek között annyira nem hallhatnak, és próbáltuk ezeket olyan szempontok alapján felépíteni, olyan témánkban elosztani, amit mindenkinek a személyiségéhez is illeszkedik. Tehát egymás között osztottuk föl ezt az egészet, és a végére szerettük volna mindenképpen a azokat a videókat bejátszani, amelyek megmaradtak, hiszen talán ezek a legérdekesebbek, hogy itt már egy olyan költőről beszélünk akiről rengeteg felvétel és olyan írás maradt fent, amiről tudjuk hogy ez ez ő, aki nem is olyan régen itt élt köztünk.”

Stílusgyakorlatok

A Stílusgyakorlatok telitalálat, esztendők óta Ráckevei Anna és Milus Mariann rendhagyó, ugyanakkor a verstáborosok várva várt programja.

Az est lényege természetesen az interaktív játék, az örömszerzés, az improvizáció misztériumának megélése a közösségben, hogy a fiatalok szavakkal vagy éppenséggel szavak nélkül oldjanak meg olyan szituációkat, közvetítsenek érzéseket, gondolatokat, amelyek adott esetben komfortzónájukon kívül esnek, ugyanakkor a szituációs játékok abban is segítenek, hogy megértsék, milyen is másnak lenni.

Fehérvári fiatalok a csíkcsomortáni Verstáborban

A kirándulások során Székelyföld nevezetességei kerülnek fókuszba, azok a tájak, helyek és emberek amelyek őrzik az ősi székely-magyar kultúra csodáit.

Fügés-tető

A hétfői kirándulás programjából nem maradhatott ki, a Csíki-havasok főgerincének legfontosabb pontja a Gyimes-hágó sem, más néven Fügés-tető, ahonnan lélegzetállító kilátás nyílik a Gyimesi-medencére, a Tatros völgyére és a Gyimes völgyére.

Látogatás a Györgyicze családnál

A Györgyicze család három generációjának a Gyimesekben, a Hidegségben a Szalamás patak völgyében mesebeli környezetben fekvő otthonában megismerhettük azt az egyedülálló dal és tánckincset, amely a gyimesi csángók méltán híres hagyományait őrzi.

Ünnepi és hétköznapi öltözékükkel, népzenéjükkel és táncaikkal régi csodákat őriznek. A tánchoz természetesen hegedűvel muzsikálnak, melyet dobszerűen ütött gardonnal kísérnek, ami az egyedülálló hangzásvilággal idézi meg a valaha voltat a jelenben is.

Ezeréves határ

Az Ezeréves határ Csíkszeredától 50km-re, a történelmi Magyarország egyik legkeletibb pontja.

Itt találjuk az Osztrák–Magyar Monarchia egykori határának a határköveit, valamint a Monarchia egykori legkeletibb vasúti őrházát. Szimbóluma, a vasúti őrház, amely 1897-ben épült, a magyar-román szerződés alapján a Csíkszereda- Gyimesbükk-Palánka-Kománfalva vasútvonal részeként, és 1920-ig, majd 1940-1944 között a Magyar Állami Vasúttársasághoz tartozott. Ezt követően a Román Állami Vasút használta. A hatvanas évektől üresen állt, mígnem a gyimesbükki Deáky András meg nem vásárolta, és a szükséges munkálatokat elvégezve a településnek adományozta, amelyet aztán a község lakói és magyarországi alapítványok segítségével felújítottak.

Borospataka csodája

A nap negyedik csodája Borospatakán várt bennünket, Hadnagy Lehel otthonában, ahol a gardon készítés rejtelmeit, mesterfogásait ismerhettük meg.

A hivatását tekintve erdőmérnökként dolgozó családfő, a bensőséges hangulatú találkozón avatott be bennünket különleges életútjába, így megtapasztalhattuk mit is jelent, ha valakit megérint a mindenség. Ahogy elmesélte, az egész az erdőben indult, hiszen gyermekkorában, amikor csak tehette, mindig az erdőt járta. Így aztán idejekorán megtanulta, hol keresse azt a fát, amelyből a legjobb hangú gardon készül, mert a hangszer teste egy darab fából van kifaragva, ami a hagyomány szerint legalább százéves kell legyen, egyenletes évgyűrűkkel, bogok nélkül. S ha már adott volt a népi hangszer, akkor az is természetes volt, hogy családja is követte az úton, így nagylánya Iringó a hegedűvel, míg Mózes fia, édesapja hangszerét választva egy kivételes csapatot alkotva, varázslatos ősi dallamokkal és dalokkal idézték meg azt a népi kultúrát, ami ma is alapja kell legyen a mindennapoknak. A csodapillanatoknak nem volt vége, hiszen Varga Zoltán barátunk, a néptánc legendája egy meglepetést tartogatott, egy ősrégi, de nagyon is jó hangú gardon történetét elmesélve csatlakozott a két fiatalhoz és együtt mutatták meg, hogy a népzene is mindenkié…