Két fiatal alkotó közös tárlatára hívja a művészetkedvelőket a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ: a Fürdő sori épületben április 15-én, pénteken 19 órakor nyílik meg Bereznai Tamás médiaművész és Deim Balázs fotóművész közös kiállítása.
A két alkotó közös kiállítását Fodor Balázs költő, kurátor nyitja meg április 15-én, pénteken este hét órakor. A tárlat a ház nyitvatartási idejében látogatható május 13-ig.
Nem először állít ki együtt a szentendrei Vajda Lajos Stúdió két tagja, Bereznai Tamás és Deim Balázs: négy éve Debrecenben mutatkoztak be közösen, tavaly nyáron a Vajda Stúdió Pinceműhelyében láthatta munkáikat a közönség – most pedig a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ Fürdő sori épületében tekinthetik meg képeiket az érdeklődők.
„Mostani képzőművészeti útkeresésem a diploma óta tart, akkor találtam rá egy olyan képi nyelvezetre, amelyben szívesen és őszintén tudok alkotni. A hangsúlyt inkább a vizualitásra és a technikai allűrökre helyezem. Igyekszem minden esetben valamilyen ritka kivitelezési módszerrel előrukkolni. Az univerzum, amelyben elhelyezem a képek tematikáját, nem társadalmi kérdéseken alapul, inkább – kicsit gyerekes módon – a sötét hangulatú zenékből és különböző science fiction médiumokból táplálkoznak. Sokkal jobban inspirál a film, az irodalom, illetve a zene, mint a naprakész közélet és politika” – fogalmaz magáról és képeiről Bereznai Tamás.
Az alkotó – aki festőművész édesapjának köszönhetően már gyerekként kapcsolatba került a szentendrei művészvilággal – a Dekoratőr és Kirakatrendező Iskolában, valamint a Szentendrei Művészeti Szakiskolában tanult elektronikus grafikát, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média design szakán végzett 2017-ben. A mozgó- és állóképes műfajok egyaránt foglalkoztatják. Diplomamunkáját a végzés évében a szentendrei Vajda Stúdióban mutatta be Geometrikus leletek címmel: ez egy többcsatornás, mapping-projekciós objektinstalláció volt, amelyben a kockát mint élettelen, mesterséges objektumot organikus tulajdonságokkal ruházta fel. Ennek mentén készítette a Fehérváron is látható képeket. Ezek egy része ezüstzselatinos analóg barit nagyítás; a képek különlegessége, hogy digitális technikával készültek, ezek negatívját 250-es rasztersűrűségű ofszet filmekre nyomtatta ki. Ez a film helyettesíti a nagyításkor a filmnegatívot, így olyan fotókat készített, amelyek sosem láttak fényképezőgépet.
Deim Balázs tizenévesen kezdett fotózni, amikor szintén fotográfus édesapja egy kisfilmes gépet akasztott a nyakába. Előbb a budapesti Novus Művészeti Iskolában tanult alkalmazott fotográfiát, majd a Kaposvári Egyetemen szerzett fotográfus diplomát. 2008 óta számos egyéni és csoportos kiállítása volt, közöttük négy olyan, ahol édesapja, Deim Péter, festőművész nagyapja, Deim Pál, valamint nagybátyja, Deim Tamás építész műveivel együtt állította ki fotóit. Deim Balázs kísérletező művész, aki alkotásaiban gyakran foglalkozik az emberek és a városi környezet közötti kapcsolattal. Nevét sokan a Térfigyelő rendszer című sorozatáról ismerik, amelynek képei sörösdobozokból készített camera obscurák segítségével születtek. A sorozat képeit az Európai Fotóhónap keretein belül Bécsben, Luxemburgban és Bázelban is bemutatta, 2019-ben két díjat, a Budapest International Photo Awards Gold prize minősítését és az ND Awards első díját is elnyerte.
A fehérvári kiállításon látható Space sorozat Ljubljanában a Different worlds nemzetközi fotópályázaton első díjat nyert, Rovinjban és Bécsben is kiállították, Berlinben pedig mesterével, Drégely Imrével közös kiállításon szerepelt. A fotókról Deim Réka sorait idézzük: „A Space című fotósorozat Deim Balázs 2017 óta készülő munkája. Az érzékelés, a képzelet és a személyes emlékek dimenzióit összekötő projekt úgy értelmez újra hétköznapi tárgyakat és helyeket, hogy azok űrutazások bizonyítékaiként tűnnek fel, ugyanakkor nem rejti el a hétköznapiságra, a tárgyak eredeti funkcióira utaló jelzéseket. A projektben különböző síkokon kapcsolódik össze a játék fogalma az elvágyódás és a nosztalgia jelenségeivel. A fotók egyrészt a jövőbe mutatva kutatják a végtelent a világegyetemre rácsodálkozó gyermeki kíváncsisággal, másrészt nosztalgiával idézik meg a múltat, ahonnan egy-egy pillanatra felvillannak a gyermekkor tudatalattiba eltemetett tárgyai és helyszínei.”
