A székesfehérvári királyi bazilika építéstörténetéről, az Ecclesia Beatae Mariae Virginis Albaeregalis sorozat keretében megjelent új kötetet mutatták be szerdán a Városháza Dísztermében. Szabó Zoltán építészettörténész műve több téves nézetet módosít, és új, kissé megdöbbentő megvilágításba helyezi a bazilika történetét.
Szabó Zoltán, Kralovánszky Alán egykori kollégájaként és szellemi örököseként a középkori építészetnek és Szent István bazilikájának avatott szakértője.
Az építészettörténész olyan hatalmas munkára vállalkozott, amely példaértékű és egyedülálló megvilágítást és rekonstrukciókat eredményezett a székesfehérvári királyi bazilika építéstörténetében. A könyv több téves nézetet módosít, és új, kissé megdöbbentő megvilágításba helyezi a bazilika történetét és a Magyar Királyság korai székhelyeinek rangját.
A székesfehérvári királyi bazilika építéstörténete II/2A és 2/B című könyvet ünnepélyes keretek között mutatta be Buzás Gergely régész-művészettörténész a Városháza Dísztermében.
A könyvbemutatón szó volt a valóságos fehérvári római emlékekről is, rávilágítva arra, hogy a szerző szerint miért ezen a helyen épült a magyar királyok legjelentősebb temploma, koronázó és temetkezési helye, valamint, hogy miért is alakult ki a központi „szépséges egyház”, ahogy maga a szerző utal rá.
A kötet bemutatása alkalmából Cser-Palkovics András polgármester kiemelte, a város fontosnak tartotta, hogy Szabó Zoltán három évtizedes kutatói munkájának összegzése megjelenjen és megkezdődhessen a szakmai vita a kötet megállapításairól.
„Meghatott az az elkötelezettség, ami jellemzi a szerzőt, hiszen három évtizedig nem lehet valamit véletlenül csinálni, kell az adott témához valami olyan plusz, ami belülről jön és ez nála csak erősödött az évek alatt.” - fogalmazott Székesfehérvár polgármestere, aki kiemelte, szimpatikus a szerzőnek az az attitűdje is, hogy nem azt kereste, hogy ez a hely „mi nem volt”, hanem azt, hogy „mi volt” ez a hely, mi volt a jelentősége, mit üzen a mának és a döntéshozóknak, arról, hogy hogyan folytatódjon a Nemzeti Emlékhely fejlesztése. 
Buzás Gergely régész-művészettörténész a chartres-i gótikus katedrális látványához hasonlította a Boldogságos Szűznek szentelt székesfehérvári bazilika ötszáz évvel ezelőtti hatását, ahogy a monumentális, lenyűgöző épület kiemelkedhetett az akkori épített környezetből. Hangsúlyozta, hogy a székesfehérvári bazilika egész Közép-Európát uralta, és a középkori magyar állam szimbóluma volt.
Buzás Gergely előadásában a kötet legfontosabb megállapításait is összegezte. Ezek közé tartozik, hogy előkerültek a bazilika alatt és körül olyan periódusok, amelyek korábbiak a bazilika épületénél, nagy valószínűséggel a római korra keltezhetőek. A szerző szerint Szent István 1018 után nem újonnan építette, hanem átépítette és háromhajóssá bővítette ki a templomot. "A bazilika első periódusa a főhajó helyén állt egyhajós, abszisos lezárású tér volt. Ez korábbi a háromhajós bazilika kiépítésénél, de későbbi az alatta feltárt római kori épületeknél. E tér építéstechnikája alapján valószínűleg késő császárkori aula lehetett.
A kötet fontos megállapítása az is, hogy a bazilika nyugati építménye nem egykorú az egyhajós térrel, az aulával. Szintje és építéstechnikája attól eltér, továbbá bizonyosan korábbi a háromhajós bazilika kiépítésénél. A nyugati építmény bontása után, a templom nyugati homlokzatának középrészére egy, a homlokzat síkjából erősen kiugró épületrész, valószínűleg egy nyugati szentély létesült. Érdekes a könyv azon megállapítása is, hogy a déli mellékhajóban 1848-ban feltárt királyi és királynéi sír korábbi a bazilika 12. század közepére keltezhető átépítésénél. A könyv számos hipotézist is megfogalmaz, ilyen például az elméleti rekonstrukció a bazilika nyugati építményének formájáról, építéstörténetéről, funkcionális szerepéről.
A kötet szerzője, Szabó Zoltán építészettörténész motivációjáról szólva kiemelte, hogy három évtizedes kutatómunkáját nagyban meghatározta egykori kollégája, mestere, Kralovánszky Alán iránt érzett tisztelet, szeretet.
Ő volt az, aki a közösen megkezdett munka folytatását hagyományozta a szerzőre. A könyv felépítéséről szólva elmondta, hogy az első kötet lírikusabb, olvasmányosabb a szigorúan szakmai második résznél. Szabó Zoltán szólt arról is, hogy az épület maradványait vizsgálva a kezdetek egy egészen távoli múltba vezetnek. „Már azt mondhatjuk, hogy a 11. századi építkezéseket megelőző építéstörténet közel olyan hosszú lehetett és legalább annyi, egymástól elkülöníthető periódust tartalmazott, mint az azt követő öt évszázad. Ebből született meg az a meghökkentő kijelentés, hogy ennek a területnek a történelme a római korig vezethető vissza.” - emelte ki Szabó Zoltán.
