Bemutatjuk Ákiboyt, a Wartburg-lázban égő fehérvári fodrászmestert

A családtag szinte szó szerint értendő, hiszen az egész úgy kezdődött, hogy édesanyám unokatestvéréé volt ez az autó, amelyet újként, 1980-ban vett át a győri Merkur-telepen. - kezdte a történetmesélést Ákiboy, majd így folytatta:

Gyermekkoromban azt láttam tőle, hogy ápolja, szereti, szinte „oda van” érte, így mintegy rám ragasztotta ezt a szerelmet. Garázsban tartotta vagy éppen, ha nem otthon „aludt” a kocsi, akkor gondosan letakarta. Télen lehetőség szerint nem használta, még esős időben sem nagyon szívesen állt ki vele a garázsból. Eladni is csak azzal a feltétellel volt hajlandó, - még családon belül is, - hogy legalább ennyire vigyázok majd rá.

Ákiboy nem beszél mellé, őszintén bevallja: amikor csak teheti irány a (télen fűtött, szőnyeggel borított) garázs, ahol az autóját „simogatja”. „Nem sajnálom tőle a legjobb minőségű üzemanyagot, a legdrágább olajat, a különleges autósampont, a műszerfal védelmét és a folyamatos portörlést, tisztítást.” - vallja a büszke tulajdonos, aki hozzátette:

Megígértem a kisfiamnak, hogyha meglesz a jogsija, akkor neki adom.

A kisfiam 12 esztendős, rendszeresen kirándulunk együtt a balatoni hobbitelkünkre, ilyenkor útközben sokan megcsodálják az autót, integetnek, dudálnak. Augusztus 20-a környékén szokták rendezni a kétütemű autók találkozóját, Siófokon, ezen az eseményen ha csak tehetjük részt veszünk. Az alkatrész utánpótlás nem könnyű, de internet segítségével azért hozzá lehet jutni, legutóbb a kormánymű felújítására került sor.

Ákos szívesen meg is mutatja makulátlan oldtimer járgányát, amelynek nem csupán a kasznija kifogástalan, hanem a lökhárítók krómozása is, a belső kárpitok is tiszták, esztétikusak. Az összhatás tényleg olyan, mintha a kocsi valóban most gördült volna le arról a bizonyos eisenach-i gyártósorról… és amikor bepöccenti a motort az maga az időutazás, a távolból felsejlő gyermekkor képei, hangjai és illatai. Köszönet, Ákos, hogy megmutattad!