Barkaszenteléssel és püspöki szentmisével vette kezdetét a Nagyhét

A püspöki virágvasárnapi szertartás barkaszenteléssel kezdődött.

Az Olajfák hegyénél Jézus két tanítványát előreküldte egy szamárcsikóért, amelyen még nem ült ember, majd ezen vonult be a városba. Az ujjongó nép tiszteletadásként pálmaágakkal integetett, innen a latin elnevezés: Dominica palmarum, avagy Dominica in palmis de Passione Domini, azaz pálmavasárnap az Úr szenvedéséről.

Azokban az országokban - mint hazánkban is -, ahol nincs pálma, a korán bimbózó fűzfa vesszejét, a barkát szentelik meg a katolikus templomokban.  

A szertartáshoz többféle népszokás is kapcsolódik, többek között a barkaszentelés, amely elhárítja a rontásokat, megvédi tulajdonosa házát a vihartól és tűztől, veteményesébe tűzve pedig a terményt is növeli a magyar népszokások szerint. 

Virágvasárnapi barkaszentelés Székesfehérváron 2024.

A barkaszentelést követő szentmisén elénekelték Jézus szenvedéstörténetét, a passiót, Máté evangéliuma szerint a Szent István Székesegyházban.

A liturgia azt a hitét fejezi ki, hogy a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, ezáltal megvalósítva a megváltást, amely az emberek számára az örök életet hozta el. Jézus feltámadása a feltámadás és az örök élet reményét táplálja minden hívőben. 

Krisztus utolsó hetét a liturgia segítségével próbáljuk végig élni. 

Spányi Antal megyéspüspök szentbeszédben arra kért mindenkit, Húsvét előtti napokat mindenki próbálja meg Jézussal tölteni. Mint fogalmazott: ”A hívő ember mindig Jézussal kellene, hogy éljen, de az élet olykor messzebbre sodor bennünket Krisztustól. Ezen a héten többször kellene, hogy eszünkbe jusson: Jézushoz tartozunk, ezzel tartozunk neki, mert Ő az életet adta értünk!”