-
Gyertyaszentelő a Székesegyházban
Február 2-án hétfőn, Urunk bemutatásának ünnepén, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, 16 óra 30-kor közös zsolozsmát, majd 17 órától koncelebrált ünnepi szentmisét tartanak a Székesegyházban. A Megszentelt élet világnapján együtt imádkozhatnak a hívek a szerzetesekkel, szerzetesnővérekkel, a Prohászka Imaszövetség tagjaival és a plébániákon működő közösségek és a lelkiségi mozgalmak képviselőivel.
2026.01.31. -
Emberi sorsok a Don-kanyarban
A 2. magyar hadsereg tragédiájának hátterével, a magyar honvédek történetének máig ható üzenetével ismerkedhettek meg a fiatalok pénteken a Vármegyeházán, ahol Illésfalvi Péter történész tartott szemléletes előadást. A fiatalokat Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes, Székesfehérvár országgyűlési képviselője és dr. Tanárki Gábor főispán köszöntötte
2026.01.30. -
Emberi sorsok a Don-kanyarban
Rendhagyó történelemórát tartottak a Vármegyeházán. A középiskolás diákok a Don-kanyar tragédiájának történelmi hátteréről hallhattak előadást, valamint mini kiállítás keretében tekinthették meg katonai egyenruhákat és felszereléseket.
2026.01.30. -
Mezőföld tánchagyományai
Béresek nyomában címmel a Mezőföld hagyományait idézték meg a Táncházban. A koreográfiákat Majoros Róbert és Majorosné Szabó Veronika jegyzi.
2026.01.30.
Az igazi valóság helyreállítása – jubileumot ünnepelt a Székesfehérvári Művészek Társasága
Az ünnepségsorozat Áron Nagy Lajos festőművész emléktáblájának koszorúzásával kezdődött a Basa utcában, ahol Végvári Beatrix, a Székesfehérvári Művészek Társaságának elnöke idézte fel a kétszeres Munkácsy Mihály díjas festőművész alakját születésének 110. évfordulója alkalmából.
Áron Nagy alapító tagja volt a Székesfehérvári Művészek Társaságának is. Végvári Beatrix kiemelte, hogy a nagy tiszteletű mester öröksége máig velünk él, hiszen nagyon sokan vannak a városban, akik számára referenciapont Áron Nagy életműve.
Székesfehérvár Önkormányzatát Lehrner Zsolt alpolgármester képviselte az ünnepségen, aki elmondta, hogy Áron Nagy Lajos Székesfehérvár egyik legnagyobb képzőművésze, és a fehérváriak a mindennapokban is találkozhatnak műveivel, többek között a Vörösmarty Színházban is, ahol a társalgó éke Csongor és Tünde című pannója. Székesfehérvár alpolgármestere szólt arról is, hogy a város kulturális életében meghatározó jelentőségű a Székesfehérvári Művészek Társasága, amelyet idén januárban Pro Cultura-díjjal ismertek el.
Az ünneplés egy beszélgetéssel folytatódott a Vörösmarty Színház kávézójában, ahol Gábor Gina újságíró vezetésével a társaság elmúlt 30 évéről volt szó többek között Ecsedi Mária, Végvári Beatrix és Arany Gold Zoltán közreműködésével.
A beszélgetésen felidézték, hogy Újházi Péter elnökletével alakult meg az egyesület, amely a politikai identitástól, elvektől függetlenül képes együtt dolgozni egymással. A legfontosabb cél ma is az, hogy megteremtsék az alkotás lehetőségét és jó kiállításokat rendezzenek. Kezdetben csak a Képzőművészeti Főiskolát végzett és székesfehérvári lakcímmel rendelkező művészek lehettek tagok, a kritériumok azóta fellazultak, a végzettség és a lakcím tekintetében is. Az alapító tagok között olyan művészek voltak, mint Ujházi Péter, Ecsedi Mária, Bodor Aladár, M. Tóth István, Ballagó Imre, és Áron Nagy Lajos.
A beszélgetést követően nyílt meg A Székesfehérvári Művészek Társasága tagjainak „Szín – Művek” című tárlata a Vörösmarty Színház Galériájában, ahol többek között olyan művészek alkotásait láthatjuk, mint Végvári Beatrix, Ujházi Péter, Ecsedi Mária, Revák István, Szabó Angéla, vagy Mosberger Róbert.
A tárlatnyitón Kiss Diána Magdolna, a Vörösmarty Színház színművésze Weöres Sándor, a Teljesség felé című kötetéből idézett: „A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz, és egyszerre semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az, amely a leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása.”
A színművésznő nagy derültséget keltve felidézte a kiállításmegnyitók nyitóbeszédet tartó típusait is, a motyogót, aki gondolatait az első sorral osztja meg, lehetőséget adva így a hátrébb állóknak arra, hogy fészkelődjenek, vagy azt a típust, aki imádja a saját gondolatait, hát még, ha ezeket saját hangján közvetítheti a népnek, de nem feledkezett meg a "rossz tanuló felel" típusú megszólalókról sem. Kiss Diána Magdolna végül szólt a megnyitók további elengedhetetlen kellékéről, a kirakott pogácsáról és borról is, ami szintén bőséggel állt rendelkezésre a Vörösmarty Színház Galériájában, ahol egészen november 30-ig láthatja a Székesfehérvári Művészek Társaságának kiállítását a közönség a színház nyitvatartási idejében.