Az emlékezet kötelesség - kegyeleti út Székesfehérvárról Auschwitzba

Székesfehérvárról 1944. június 14-én indultak a vagonok az auschwitzi haláltáborba Dr. Hirschler Pállal a város tudós rabbijával együtt. Székesfehérvár polgármestere a február 14-i közgyűlésen kezdeményezte, hogy március elején a város közössége nevében a gyalázat helyén hajthassanak fejet emlékük előtt.

A tettek megmaradnak - Dr. Gergely Anna által jegyzett történelmi háttér Csitáry G. Emil Székesfehérvár kiemelkedő polgármestere és Dr. Láng Dezső székesfehérvári orvos visszaemlékezéseivel - LETÖLTHETŐ (.doc)

A vészkorszakban a kiűzetésre és halálra ítélt embereket Székesfehérváron is a „gettógyűjtőházakba” zárták, majd 1944. június 6-án a város peremére, a vasútállomás melletti Szabó-téglagyárba hurcolták. A téglagyárban 1944. június 10-e és 13-a között semmilyen élelmezés nem volt és már itt többen öngyilkosságot követtek el. A megyéből összegyűjtött 2743 ember végső elszállítására június 14-én került sor. A hitközségi feljegyzések azonban 2866 személy kiszállítását rögzítették, akik közül 1850 székesfehérvári lakos volt.

Auswitzban emlékezett a mártírokra Fehérvár polgármestere

Az üldöztetések következtében a zsidó túlélők száma Fehérvár lakosságának töredékét, mindössze 0,6 százalékát tette ki: 131-en vergődtek vissza a koncentrációs táborokból, 119-en pedig a munkaszolgálatból.

Székesfehérváron a Városházára is kikerült a fekete zászló, emlékeztetve arra, hogy több ezer megyei és fehérvári zsidó polgárt hurcoltak haláltáborokba.

Auschwitz-Birkenau: az emberi kegyetlenség, a brutalitás, a gyűlölet, a gyalázat, a kíméletlen embertelenség helye és szimbóluma – mondta Cser-Palkovics András Székesfehérvár polgármestere. „Megrázó élmény volt látni a helyet, ahova a város gettójából vagonokba zárva hurcolták a fehérváriakat is, ahol szenvedtek, meggyalázták őket emberi mivoltukban és ahol elpusztították őket. A mi városunk polgárait is, székesfehérvári embereket, egész családokat kisgyermekektől a nagyszülőkig. Fontosnak tartottam, hogy Auscwitz felszabadításának 75. évfordulóján, a város teljes közössége nevében ezen a megrázó helyen hajtsak fejet emlékük előtt. Az emlékezés virágainak és az otthonról, a holokauszt áldozatainak emlékművétől hozott köveknek az elhelyezése kifejezése annak, hogy a veszteség az egyént, a családokat, de a városunk egészét is érte. A személyes jelenlét pedig kifejezése, annak, hogy az áldozatok emlékét nem felejtjük, de annak is, hogy ilyen soha többé nem történhet a világban. Nyugodjanak békében!”

A XI. Izraelita Községkerület (Fejér- és Veszprém megye) rabbikara egyetlen kivétellel mártírhalált halt a holokausztban. Emléküket kegyelettel őrizzük: dr. Hirschler Pál, dr. Boros István, Mermelstein Mór, dr. Citron Zoltán (Székesfehérvár), dr. Frenkel Ernő (Bicske), dr. Grün Albert (Ercsi), dr. Weisz Lajos (Mór), dr. Róth Sándor (Sárbogárd), dr. Deutsch Gábor (Devecser- Veszprém megye), dr. Kun Lajos (Veszrém), dr.Singer Leó (Várpalota). Igaz papi lélekkel éltek és szilárdan álltak őrhelyükön a tanítás és a nevelés szolgálatában és elkísérték közösségüket a halálba – emlékeztetett Dr. Gergely Anna történész. „Legyen áldás a mártírok szent emlékén! Híveivel együtt hurcolták el, dr. Fisch Henrik kápolnásnyéki rabbit, aki egyetlen rabbiként tért vissza a XI. Községkerületbe 1945-ben. Egyetlen képviselője volt a hajdan virágzó községkerület rabbitanácsának, aki beszámolhatott a lágerekről, paptársai elpusztításáról.”

Magyarországon az 1941-es népszámlálás 725 ezer izraelitát mutatott ki a revíziós lépések után megnövekedett területű országban. A magyar zsidóság veszteségeit a források hiányossága, bizonytalansága miatt csak nagyságrendileg lehet becsülni. A felszabadulás után megjelent szakmunkák a magyar zsidóság 600.000 fős emberveszteségéről írnak, míg az újabb kutatások 450 - 500 ezerre teszik az áldozatok számát.