Tablók csalogatják a Várkörút 11. számú villa kerítésénél a járókelőket: szabadtéri emlékkiállítás nyílt Székesfehérvár egykori főépítésze, Molnár Tibor építész születésének 111. évfordulója alkalmából az Önkormányzat és a Szekfű-Lánczos Alapítvány támogatásával. A rendhagyó tárlatot, amit a szervezők utcai mesekönyvnek szántak, Lantay Attila, a város főépítésze nyitotta meg Molnár Tibor saját tervezésű családi villája előtt. Az egykori főépítész munkásságát dr. Demeter Zsófia történész méltatta.
Szabadtéri emlékkiállítással tiszteleg a Fejér Megyei Építészek Kamarája Molnár Tibor (1904-1990), Székesfehérvár egykori főépítésze emléke előtt, születésének 111. évfordulója kapcsán. Az utcai mesekönyvnek szánt kiállítást Csutiné Schleer Erzsébet építész és Tóth Viktória építész, grafikus álmodta és valósította meg: „Molnár Tibor építész v. városi főmérnök emlékei az 1910.-1980. évek Székesfehérvárára” című, 1986 decemberében befejezett önéletrajzi írásának felhasználásával, Székesfehérvár Önkormányzatának és a Szekfű-Lánczos Alapítvány támogatásával. A tárlat létrejöttében a Városi Levéltár és a Szent István Király Múzeum is segítette az alkotókat.
Molnár Tibor munkásságát dr. Demeter Zsófia történész, Fehérvár díszpolgára méltatta a megnyitón: felidézte a személyes találkozás emlékét, és azoknak a különleges, az építészet sok szegmensét megmutató fotóknak a történetét, értékét, amelyeket a múzeum a főépítésznek köszönhet. A visszaemlékezéséből egy jelentős városépítészeti koncepció bontakozik ki, valamint egy városát szerető, itt nevelkedett mérnökember, egy tervező gondolatai és látásmódja. Két nagy korszak őrzi Molnár Tibor keze nyomát: a „Csitáry-éra”, amely időben igazi nagyvárossá vált Fehérvár, és a II. világháborút követő újjáépítés és az ipari nagyváros kialakítása. „Egy nagy korszak tanúja Molnár Tibor, aki 1987-ben egy cikkben, majd egy portréfilmben is mesélt az életéről. Azt mondta: hisz én „minden utcában otthon vagyok” – azt gondolom, ez a legfontosabb, amit róla elmondhatunk. Akár egy lámpaoszlopban, egy burkolat színében, anyagának a kiválasztásában, a vízlevezetés megoldásában, egy új épület tervezésében vagy egy régi felújításában: Molnár Tibor minden utcában otthon van Fehérváron.” – fogalmazott dr. Demeter Zsófia.
Csutiné Schleer Erzsébet folytatta a visszaemlékezést: a remek, anekdotákkal teli emlékirat és a fotók alapján készített tárlat kapcsán köszönetet mondott a támogatóknak és alkotótársának, Tóth Viktóriának a szép tablók grafikájáért.
Az építész munkásságát bemutató rendhagyó szabadtéri emlékkiállítást Molnár Tibor saját tervezésű családi villájának kerítése előtt Lantay Attila városi főépítész nyitotta meg annak az örömnek a kifejezésével, hogy az építészeti értékek bekerültek a város kultúrájának szellemi terébe, életébe: „A szellem és a hely nagyszerű kapcsolatából nem születhet más, csak genius loci, a hely szelleme. Ennek vagyunk ma is tanúi. Ma a Fejér Megyei Építészek kamarája jóvoltából ezt a várost, valamint az építészetét egész életében szolgáló nagyszerű alkotót ünnepeljük, Molnár Tibort. Õ maga írja emlékiratában: „Életem vezérfonala szeretett városom szolgálata, szépítése, építése”. Lantay Attila szakmai méltatással hajtott fejet, majd a jelen generációjának a feladataként Molnár Tibor stafétájának átvételét jelölte meg.
Molnár Tibor Székesfehérvár 20. századi városrendezésének és építészetének meghatározó képviselője. Az egyetemi évek után visszatért gyermekkorának városába, és élete végéig itt alkotott. Munkásságában fontos időszak volt az a másfél évtized, amit Csitáry G. Emil tanácsadójaként a Mérnöki Hivatal munkatársaként töltött mint főmérnök. A történelmi Belvárosban és a külső városrészekben is ott van építészi kézjegye: templomok, iskolák tervezésében működött közre. Már fiatal éveiben kiderült díjnyertes pályázati tervlapjaiból, milyen tehetségesen rajzol; letisztult, jó arányú, igényes és frissnek ható épületei építészi kvalitásait bizonyítják – a várkörúti villasor, több elegáns bérház, vagy a homoksori vásártér cédulaháza is erről árulkodik. A II. világháború után jelentős részt vállalt a bombázások utáni újjáépítésben. Miután nyugdíjazták, kedves, idős kollégaként igényelték a város építészei, hogy észrevételezze törekvéseiket.
Emlékiratának címe: „Molnár Tibor építész v. városi főmérnök emlékei az 1910.-1980. évek Székesfehérvárára”; a majd 80 oldalas műszaki önvallomás egy a város számára hiteles korrajz és fontos forrásanyag a kutatók és tervezők számára. Egy kézzel gépelt dokumentumról van szó, amely tele anekdotákkal, derűvel megírt irodalmi érték, mindeddig csak kéziratban létezik. Az építészeti hagyaték nagy részét a Városi Levéltár őrzi, a több száz darabos fotógyűjteményt pedig a Szent István Király Múzeum. A születésének 111. évfordulója alkalmából rendezett tárlatot utcai mesekönyvnek szánták a szervezők, a kiállítást egy hónapon keresztül, október 25-ig lehet megtekinteni a Várkörút 11. szám előtt.
