A vihar kapujában

Mi történt? – gondolkodhatnak el azok, akik megnézték Müller Péter: A vihar kapujában, című darabját. Jókedvük legyen-e, hogy láthattak egy olyan előadást, amelyről KELL, hogy beszéljenek, vagy bosszankodjanak, hogy az aznapi estéjük nem a felhőtlen szórakozásról szólt.

Mindegy, melyik végletet valljuk, akkor is érezzük belül: valami történt. A darabot nézve, nem is gondolnánk, hogy az író negyven évvel ezelőtt született alkotása, a műben felvetett emberi kapcsolatok, érzések, igazságok, hazugságok ugyanúgy foglalkoztatják a ma emberét is Kolos István egyszerű, ugyanakkor bravúros, és ütős rendezését nem tudjuk unalommal nézni. Akik nem kedvelik a komolyabb műfajt, azok is kapkodják a tekintetüket a pörgős jelenetek láttán. Az előadás etalonja a Rablót alakító Quintus Konrád, aki sajnos, csak vendégművészként vesz részt a Vörösmarty Színház munkájában. Gyönyörű beszéde mellett játéka tiszta. Ettől  hatásos igazán a szerepformálása. Az ő színpadi jelenléte, nem igényelné azt a zenét, amelynek hallatán megborzong az ember fia-lánya a nézőtéren. Hasonlóan tiszta eszközökkel játszik, a Koldust alakító Kozáry Ferenc is. A néha hatásvadásznak tűnő zenei aláfestés viszont szükségesnek tűnik Buch Tibor és Keller János színpadi jelenléténél. Bár az operettekhez szokott Buch Tibor, mint favágó, bebizonyította, hogy kellő gyakorlással, más műfajban is megállja a helyét. A darab másik két szereplője Závodszky Noémi és Juhász Illés szokásos formájukat hozták.