A Városházán ad koncertet a Kákics együttes

A Kákics együttest székesfehérvári fiatalok alapították 18 évvel ezelőtt. Dalaikat általában a gyűjtési területükön ismert hangszerekkel kísérik, sokszínű repertoárjukban a dunántúli és moldvai zenék mellett palóc, rábaközi, gyimesi, székelyföldi, csallóközi, és dél-alföldi dallamok is helyet kapnak. Humorban, érzelmekben bővelkedő népzenei műsoruk egy képzeletbeli utazás Rábaköztől a Moldváig, a Hajts kocsisom szép hazámon át! című koncertre invitál a Kákics együttes:

 

Kedves Útitársunk!

 

Pattanjunk fel az illatos szénával megrakott zötykölődő lovas szekérre, ahogy elődeink tették azt egykoron!

 

Jól ül mindenki? Kocsis, indulunk!

 

Nincs más dolgunk, csak fülünkre hagyatkozni, hallgatni a hatlyukú furulya jellegzetes dunántúli hangsorát, és máris sejthetjük, hogy Somogy országban vagyunk. Ha lágy szellő hozza a dallamot, minden utazó tudja, hogy itt csak is„Dunáról fúj a szél” és azt a dalt, bíz somogyi „hosszifuruglán” fújják.

„Télen nagyon hideg van nyáron nagyon meleg, van”, akkor hát ősszel kell utazni. Bejárjuk egész Dunántúlt, megállunk a szőlőhegyek lábánál, besegítünk a szüretbe, megízleljük fakupából a jó bort, fogadunk egy dudást és énekeljük a bordalokat. Aztán csatlakozhat hozzánk a prímás, a kontrás, és a bőgős is, ha még nem álmos a hegy levétől. Másnap korán indulhatunk, hogy még időben odaérjünk Rábaközbe a szanyi vásárba. Útközben majd meglátjuk, hogy tudnak –e szélről legelni a tehenek és fának nem mennek- e vajon, ha szomjasan botorkálnak a szili kút fele? Este, pedig megérkezvén jót táncolunk a Kónyi verbunkra! Most tegyünk batyunkba szalonnát, pogácsát, butykosunkba jó bort, mert messzire indulunk, egyenesen a Dél-alföldre. A hetes zötykölődés jutalmául nyenyeremuzsika fogad minket. Szól a hallgató, a lassú és friss csárdás, aztán jő a csurákos és a citerás egyenesen Kiskundorozsmáról.

 

„Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem,

Mért meg nem termettél minden „fatetejen”?”

 

Hátha megtermett volna, nem lenne miért tovább utaznunk. Utunk most még hosszabb lesz. Erdőszéli fogadókban eltöltött hűvös éjszakák és átutazott kellemes őszi nappalok tucatja után megérkezünk Gyimesbe. Pihent lábaink jóleső érzéssel ropják a táncot a rendes héjszára, szól a csipisüti vagyis a gardon, a furulya és kellemesen cseng fülünkben a jellegzetes hegedűjáték. Szippantsunk egy jó nagyot a hűvös levegőbe, érezzük a fenyőerdők illatát és szálljunk fel szekerünkre, hogy utunk végeztéül aztán megérkezzünk Moldvába, vagyis ahogy ott mondják Móduvába!