Városháza nemcsak a Városháztér meghatározó épülete, de megkülönböztetett fontosságú, hiszen évszázadok óta a magisztrátus, a városi elöljáróság székhelye, így a városigazgatás egyik jelképe. A Városháza történetéről Csurgai Horváth József, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója és Igari Antal, Fejér megye főépítésze tartott előadást csütörtökön a Városi Levéltár és Kutatóintézetben.
Az épületre vonatkozó történeti források első adata a török hódoltság megszűnését követő hónapban készített úgynevezett I. számú összeírás. Eszerint a 122-es szám alatti ingatlan a Városháza (Pro domo Senatori), míg a szomszédos telkeknél, házaknál nem tüntetett fel tulajdonosokat. Az épület tulajdonjoga nagy vitát váltott ki, Herdegen provisor 1688 májusában a 122-es számú házat Babocsay Ferenc veszprémi főkapitánynak juttatta. A következő hónapban azonban a polgárságnak adományozta (mint az összeírásból is kitűnik) a Városháza céljára. A tulajdonjoghoz mindkét fél ragaszkodott, de a polgárság tiltakozására az Újszerzeményi Bizottság a polgárok tulajdonjoga mellett döntött, ami ellen a főkapitány még 1688. július 23-án is tiltakozott. A birtokvita ekkor sem fejeződött be, hiszen a polgárság 1690-ben felsőbb hatóságokhoz folyamodott, hogy visszakapja a tanácsházat. A jogvitából arra következtethetünk, hogy a török korból, esetleg azt megelőző időkből származó, leromlott állapotú épületről folyt a vita.
Helyreállítását, átépítését az 1690-es években kezdték el. Az 1693. évi május 27-i tisztújítást, már az épületben (Domus senatoria) tartották. Végleges felújítása azonban ebben az évtizedben nem fejeződött be. A felújítási munkák alatt rövidebb ideig a Fekete Sas Fogadóba költözött a bírói hivatal, s vele együtt a kancellária két írnoka is. Az épületfelújítás a következő évtizedben is folytatódott. A Városháza barokk külsejét az 1710-es években kapta, 1717-1718-ban elkészül a díszes kőkapu is, Thomas Walch kismartoni kőfaragó munkája. A XVIII. század végén még börtönként is használták az épületet, 1767-ben a „gonosztevők” megszöktek az épületből, így szükségessé vált a megerősítés és a börtön bővítése, ezt 1780-ban végezték el.
fotó: fortepan
1813-ban nagyobb átalakítást végeztek; az épület egy részét elbontották, helyére újat emeltek, amelyben a levéltárat helyezték el. A folyamatosan növekedő adminisztráció elhelyezését azonban nem tudták véglegesen megoldani, így 1837-ben új székház építését határozták el. A klasszicista stílusú székház tervét a székesfehérvári születésű Ybl Miklós készítette. A székházépítés azonban hamarosan lekerült a napirendről. A maihoz hasonló politikai struktúra 1848-ban jön létre, májusban közgyűlést választanak a fehérvári polgárok. 1897-ben Dieballa György városi tanácsos ötlete nyomán új elképzelés születik, mely szerint a Városházát a Kossuth utcába kell költöztetni, az Árpád fürdő és a mai posta közötti területre.
Végül 1912-ben születik meg a döntő lépés, Sára Gyula polgármestersége idején, aki a városi hivatalok elhelyezésére 1912-ben megvásárolta a Zichy-, Bierbauer- és Obermayer-házakat.1914-ben országos tervpályázatot írnak ki, de a Városháza átalakítására csak 1936-1937-ben került sor Kotsis Iván tervei alapján. A jelenlegi épület a Szigethy ház, a Bierbauer ház és az Obermayer ház bontásával, valamint a Zichy ház bővítésével nyeri el végleges formáját figyelembe véve a gyakorlati használhatóságot és a műemlékszerűség megőrzését.