A szeretet gyümölcse, Isten ajándéka - fogadalmi mise a Felsővárosban

Székesfehérvár 1739 óta emlékezik minden évben január 20-án püspöki szentmisével és búcsúval a város fogadalmára.

A fehérváriak szerencsésen megmenekültek a pestisjárványtól és fogadalmuk részeként először kápolnát, majd templomot emeltek Szent Sebestyénnek, aki akkor a legnépszerűbb szentek közé tartozott.

Szent Sebestyén napi fogadalmi mise a Felsővárosban

Spányi Antal megyés püspök az ünnepi szentmisében a felelevenítette a fehérváriak fogadalmát és azt, hogy Szent Sebestyénhez imádkoztak, mentse meg életüket és városukat. Fogadalmat tettek, templomot emeltek és azóta minden évben megülik Szent Sebestyén ünnepét. „Legyünk büszkék az őseinkre és azokra, akik évről-évre megtartották a fogadalmat és tanuljuk meg azt, hogy a bajban Istentől jön segítség. Mi, akik emlékezünk az őseinkre felelősek vagyunk a jelenért és a jövőnkért.”

Tisztán kell látnunk és bátran kell cselekednünk, hiszen senki sem mondhatja, hogy nem a mi dolgunk, harcunkat pedig a szellem és a lélek erejével kell győzelemre vinni - monda Fehérvár püspöke. Hangsúlyozta, hogy az egyház kétezer éves történelme során mindig és ma is képes nem csak az igazságért kiáltani, hanem képes a szeretet országát építeni, a szegényeket fölkarolni és a rászorulók mellé állni. Spányi Antal a család fontosságáról is beszélt Szent Sebestyén napján, ami egy férfi és egy nő életre szóló közössége, ahol a szeretet gyümölcse Isten ajándéka, amiért felelősek vagyunk.

Felsővárosban a Szent Sebestyén-nap régen is nagy ünnep volt. Aznap senki nem dolgozott, a családok templomba mentek, majd utána az egész család együtt ebédelt, ahonnan nem hiányozhatott a szalagos fánk sem.

Ezt a hagyományt elevenítették fel a fogadalmi mise után a Felsővárosi Közösségi Házban, ahol  borral, szalagos fánkkal és zsíroskenyérral várták a vendégeket. 

A Szent Sebestyén napi fogadalmi mise után Cser-Palkovics András Polgármesteri elismerő emlékéremmel köszönte meg a város nevében a nyugdíjba vonuló Horváth László munkáját, aki hosszú évekig szervezte a Felsővárosi Művelődési Házban a közösségi életet.

A vértanúként tisztelt Szent Sebestyén a legnépszerűbb védőszentek közé tartozik. A feljegyzések szerint a császári gárda tisztje volt, Narbonne-ban született, de Milánóban élt. Diocletianus és Maximianus császár nagyra becsülte, és közvetlen környezetébe rendelte. Sebestyén egyszerre tudott császári tiszt és hűséges keresztény lenni, aki bátran védte a hitet. A legenda tehetséges szónoknak mondja a tisztet, aki bajtársait el akarta vezetni a hithez és bátorította a fogságban sínylődő keresztényeket. Végül maga Sebestyén is a császári törvényszék elé került és hite miatt halálra ítélték. Karóhoz kötözték, hogy a katonák halálra nyilazzák. Amikor már halottnak vélték, otthagyták. Egy jámbor római özvegy, Iréne házába fogadta a súlyos sebesültet, és addig ápolta, míg föl nem épült. Amikor Sebestyén ismét megjelent a nyilvánosság előtt, úgy fogadták, mint aki holtából támadt föl. Népszerűségét bizonyítja, hogy mint segítőszenthez fordultak hozzá évszázadokon keresztül pestis és más - embereket vagy állatokat pusztító - járvány idején.