A Mediawave-en tanítanak a fehérvári fényfestők

 Napjainkban egyre több művész viszi ki az alkotásait az emberek közé, egyszerre használva mű- és kiállítóteremként is ezeket a közösségi tereket. A fényfestés ennek az utcai művészetnek az egyik leggyorsabban terjedő formája az utóbbi tíz évben külföldön és hazánkban egyaránt.

 

 A házfalra festett képek nem a 21. századi kreativitást dicsérik. Az ősember után az ókori Rómában a házak belsejét gyakran díszítették falfestményekkel, melyek egyfajta ókori tapétaként is funkcionáltak. Ezek az évszázadok során egyre nagyobb, akár hatalmas termeket is betöltő freskókká nőtték ki magukat, majd a 20. század végén a megfelelő technikai háttérnek köszönhetően ma már ott tartunk, hogy fénnyel akár egész házakat is meg tudunk festeni. Az ideiglenes, művészeti tapétákkal díszített falakhoz nem kell más, mint néhány vetítőgép, egy kreatív művész és teljes sötétség, hogy egy egy üres falfelület életre kelljen. Miközben az éjszaka elmúltával a szomszédságnak sem kell dühöngenie a nehezen eltüntethető graffitik miatt, hisz a falakra festett képek a vetítők kikapcsolásával együtt eltűnnek a falakról.

 

 A székesfehérvári Méhkasaula Közhasznú Egyesület Méhkas Dia Projektjének tagjai például az élőfestést választották mint technikai megoldást saját fényvetítéseikhez. A Méhkas Dia Projekt két tagjával, Szepesi Imrével és az Elf művésznévet viselő fényfestővel beszélgettett a mediawave.hu szerkesztősége.