A képnélküliség képtelenség? Elek Orsolya fotói a Csöp Galériában

A fényképezés megjelenésével a minket körülvevő képek száma hihetetlen mértékben nőtt meg. Míg a kezdeti időszakban a fotografálást kizárólag az optikai és kémiai eljárásokat ismerő, a tudományokhoz értő szakember végezhette, az arisztokrácia úri hobbijának és a tehetősebb polgárság képek iránti igényét kiszolgáló iparosságnak a bűvköréből nem léphetett ki, addig a digitális technológiának köszönhetően a képkészítés mára valóban mindenki számára hozzáférhetővé vált.

 

Egy olyan világban élünk és gondolkodunk, melyben a "delete" gomb fontosabb, mint fényképezőgép exponáló gombja. Másképp fogalmazva: sokkal több kép készül, mint amennyit be tudunk fogadni. Hihetetlen mennyiségben gyártjuk a képeket, mindamellett, hogy a fogyasztásra szinte már idő sem jut: készítjük a következőt. Milyen értéke lehet így egy képnek? Tud-e érvényesülni egyetlen kép ebben a környezetben? És vajon tudunk-e mi érvényesülni? Vajon tudunk-e a képek felett maradni, hogy ne azok uralkodjanak felettünk? "A válaszok megtalálásában két út mutatkozott meg: az egyik az üres felületek képként való értelmezésében, a másik a külvilág iránti figyelem minőségében ragadható meg. E kettő pedig a fotós különleges státuszából következik." - írja az alkotó a kiállítás képeivel kapcsolatban.