A Szent Istváni állam- és egyházszervezés eredményeképp országosan kiépült a plébániatemplomok hálózata, és a keresztény magyar királyság alattvalóinak testét a templomok mellett kijelölt megszentelt föld fogadta be. dr. Pap Ildikó Katalin régész a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársának előadása bemutatja a középkori templom körüli temetők jellemzőit, a temetkezési szokásokat és ezek gondolati hátterét, valamint Ják példáján keresztül szemlélteti a sírokból előkerülő leletanyag korszakonként változó sokszínűségét.
A program augusztus 19-én szerdán a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében 17 órakor kezdődik.
A jáki Szent György-templom dombján a 11. és a 18. század között folyamatos volt a temetkezés. Az itt élő közösség sírjaiból ma már másfélezret ismerünk régészeti feltárásból. A temetkezési hely az Árpád-kor elején a falu plébániatemploma körül létesült, amely azonban nem sokkal ezután a Ják nemzetség magánegyházává vált. Felépült mellette a bencés szerzetesek kolostorépülete, és a temető dombján a falu számára új plébániatemplomot emeltek. A közvetlen a megszentelt földön kívül a 12. századtól állt a Ják nemzetség mindenkori fejének lakóháza.
A késő Árpád-korban az épületeket megújították; az első templomot Jáki Nagy Márton nemzetségfő elbontatta és egy háromhajós nemzetségi monostort építtetett fel helyette, amelyhez egy a korábbinál lényegesen nagyobb kolostorépület csatlakozott. A 13. század elején a lakóházat lakótoronnyá, a század közepén a falu Szent Jakab titulusú plébániatemplomát pedig négykaréjos rotundává építették át.
A temető sírjai kezdetben a plébániatemplom körül tömörültek.
A későbbi építkezések időrendjét az alapozási árkok által átvágott sírgödrök is segítettek meghatározni. A késő középkorban a temetkezések legtöbbje a két egyházi épület között történt, és a kora újkorra a népesség gyarapodása miatt az egész templomdomb területét használatba vették. A monostortemplom belső terében a késő Árpád-korban elsősorban az alapító nemzetség tagjai, a későbbi időszakban pedig a mindenkori kegyúri család mellett a környék nemesei és rangos polgárai kaptak helyet. A kora újkorban az északi mellékhajóban, az újkorban a főszentély alatt egy-egy kripta is kialakításra került.
A Szent György-templomban feltárták az alapító, Jáki Nagy Márton és több családtagja sírját, illetve számos gazdag egyházi és világi személy temetkezését. Az előkerült leletek közül kiemelkednek a ritkán megmaradó textil viseleti elemek, és az elsősorban magas nemesfém tartalmának köszönhetően meglepően jó állapotban megtalált 15. század végi jáki miseruha. A kazulát egy magas rangú egyházi személy, valószínűleg egy jáki apát bolygatott csontjai fölött találták meg.
Az előadás keretein belül a régészeti megfigyelések és a leletanyag segítségével végigkövethetik az érdeklődők egy közösség anyagi és szellemi kultúrájának változását és társadalmi különbségeit az Árpád-kor egyszerűségétől a késő középkor és kora újkor sokszínűségig.
A program augusztus 19-én szerdán a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében 17 órakor kezdődik.
