A II. Világháborúban elhunyt katonákra emlékezett Székesfehérvár a Győzelem NApján

 A Győzelem Napján Székesfehérvár Önkormányzata koszorúzással emlékezett a II. világháború európai befejezésére, a fehérvári áldozatokra és a városunkban nyugvó idegen katonákra. Délelőtt 10 órakor a szovjet-orosz katonatemetőben, fél 11-kor a Szentlélek német katonatemetőben, a déli harangszó után pedig a Városház téri II. világháborús emlékműnél helyezték el a megemlékezés koszorúit. Székesfehérváron az 1944 végén kezdődött harcokban a város lakossága felére zsugorodott és csak az 50-es években érte el újra a háború előtti szintet. Képek a koszorúzásról




Székesfehérvár a II. Világháborúban:

 A II. világháborúban Székesfehérvár egyike volt a legtöbbet szenvedett magyar városoknak. A város környékén 1944. december 4-én kezdődtek meg a nagyobb katonai átcsoportosítások. A Margit-vonal védelmi rendszere, a várost környező községek ellen december 8-án indítottak támadást a szovjet csapatok. A harcok december 20-án a város határában zajlottak. Székesfehérvár bevételéért december 22-én indult meg a támadás, a következő napon már a szovjet csapatok birtokolták. A város visszavételéért a német és magyar csapatok a Konrád III. hadművelet keretében 1945. január 18-án indítottak támadást, ennek eredményeként január 22-én visszafoglalták. A dunántúli német ellentámadás kifulladását követően március közepén ismét a város közvetlen határában folytak a harcok, s bekerítése ellenére több napig, március 22-éig elkeseredett összecsapások színtere volt. A három hónapig tartó katonai megszállás, a frontesemények következtében a város lakossága a felére zsugorodott. A város épületeinek egyharmada lakhatatlanná vált, a korabeli statisztikák szerint Székesfehérvár ez harmadik legtöbb kárt szenvedő város volt. A lakosság lassan eszmélt fel, az elmenekült polgárok is csak részben tértek vissza. Ezzel magyarázható, hogy a népesség csak az 1950-es évek elején érte el az 1944. évi lakosság számát. (forrás: www.albaarchivum.hu)