A holokauszt magyarországi áldozataira emlékeztek Székesfehérváron

Az Országgyűlés 2000-ben hozott döntése alapján 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. Idén 76 éve annak, hogy felállították az első gettókat és gyűjtőtáborokat a korabeli Magyarország kárpátaljai területén.

Az országban az 1941-es népszámlálás 725 ezer izraelitát mutatott ki a revíziós lépések után megnövekedett területű országban. Kétharmaduk meghalt a munkaszolgálat, a deportálások, a tudatos népirtás következtében. A vidéki zsidóság gyakorlatilag teljesen megsemmisült, a Budapesten élők közül mintegy 100 ezren menekültek meg. Székesfehérváron az 1941-ben még 2075 tagú székesfehérvári hitközségből az 1946. évi összeírás szerint mindössze 289-en maradtak.

A kiűzetésre és halálra ítélt embereket Fehérváron is a „gettógyűjtőházakba” zárták, majd 1944. június 6-án a város peremére, a vasútállomás melletti Szabó-téglagyárba hurcolták. A téglagyárban 1944. június 10-e és 13-a között semmilyen élelmezés nem volt, és már itt többen öngyilkosságot követtek el. Az itt összegyűjtött 2743 zsidó ember végső elszállítására június 14-én került sor. Az útra fejenként 2 kg kenyeret és 0,25 kg margarint osztottak. A hitközségi feljegyzések 2866 személy kiszállítását rögzítették. Közülük 1850 székesfehérvári lakos volt. Az üldöztetések következtében a zsidó túlélők száma Fehérvár lakosságának töredékét, mindössze 0,6 százalékát tette ki: 131-en vergődtek vissza a koncentrációs táborokból, 119-en pedig a munkaszolgálatból.

Az idei évben – mivel a Pészach utolsó napja április 16-ára esett – a virág- és kőelhelyezésre a mai napon került sor. A néma főhajtás után dr. Cser-Palkovics András úgy fogalmazott, hogy minden időben fontos kötelezettségünk emlékezni. „Közel háromezer Fejér megyei polgárra emlékezünk ma. Köztük 1850 székesfehérvári emberre. A város polgáraira, akik itt éltek, szerettek, dolgoztak és építették, szolgálták a városukat. Az ő elvesztésük miatt érzett gyász mellett ez a nap arra is fel kell hívja a figyelmet, hogy az emberiség ellen ilyen elkövetett borzalom soha többet ne történhessen meg. Márciusban az auschwitzi síneknél is megálltunk és ugyanígy megemlékeztünk a város egykori megbecsült polgárairól.” – fogalmazott a polgármester.

„Az emlékezés maga olyan erőt tud adni egy közösségnek, amely nyomán megtanulhatja azt is, hogy mit nem szabad csinálni a jövőben. Hiszen minden emlékezés magában foglalja a visszatekintés, az elgondolkodás és a mérlegelés lehetőségét is: mit rontottunk el, és mit tudunk kijavítani. A mai imák, egy nappal az emléknap után, az áldozatok lelkéért szóltak, hogy azok minél magasabbra szálljanak a Jóistenhez. A kádissal pedig az elhunytak életét köszöntük meg Istennek.” – fogalmazott Radnóti Zoltán főrabbi.