A háború nem oké, a halottak egyformák - elstartolt a Julius Caesar a Vörösmarty Színházban

Erős mondattal nyitott a Julius Caesar olvasópróbáján Bagó Bertalan rendező: "A háború nem oké, a halottak egyformák".

Shakespeare ugyanis ebben a drámájában azt a dilemmát boncolgatja, ami szinte közhelyesen mindig aktuális: meddig mehet el az ember a hatalomért? Egy demokratikus rendszert hogyan lehet szinte észrevétlenül diktatúrába fordítani, úgy, hogy az végső soron valójában a nép akaratából váljon azzá?

"El kéne jutni az emberiségnek oda, hogy valamelyest tanuljon a történelemből, az életéből, hogy ne ismétlődjön meg újra és újra ugyanaz. Nincs olyan eszme, nincs olyan igazság, ami a gyilkolás árán juthat hatalomra. Abban a pillanatban beszennyezi azt a tisztaságot, ha ez erőszak, gyilkosság árán születik meg."

A Julius Caesarban összecsap két eszme, viszonylag egyértelműnek tűnik a döntés jó és rossz között. A kor, amelyben egy dicső győzelemmel kivívott hatalom áll szemben az erénnyel, szétzilálja az addig szilárdnak hitt alapokat. Egy népszerű figura, győztes hadvezér, Julius Caesar - ki ne ismerné? - elindul az úton, hogy császárrá, a hatalom legfőbb képviselőjévé váljon. Egy maroknyi csoport március idusán tőrt döf a hatalom szívébe, mert nem akar zsarnokságot. "Te is fiam" Brutus vívódik, míg végül az ő tőre is véres lesz. Hazáját megmenti, mégis gyilkossá válik.

A rendező szerint roppant fontos, hogy a fiatal generáció találkozzon Shakespeare-rel, ilyen problémákkal, hogy amikor napjainkban találkozik ilyen helyzetekkel, ne vérttelenül álljon a történtek előtt, hanem érezze, hogy ez már előfordult a történelem folyamán, és le lehet győzni. Ahogy Cicero mondja: "A történelem az élet tanúja és az élet tanítómestere."  A bemutató október 6-án lesz a Nagyszínpadon.