-
Örvendezz királyi város!
Szent István király alakját és Székesfehérvár történelmi jelentőségét mutatja be a filatélia szemszögéből az a tárlat, amely a Királyi Napok keretében nyílt meg a Köfém Művelődési Házban. A válogatott, míves bélyegek az esztétikai élményen túl betekintést engednek az államalapító uralkodó történelmi emlékezetébe is. A kiállítás szeptember 4-ig látogatható.
2026.08.18. -
Teljesen a tiéd!
Folytatódnak a kurátori tárlatvezetések a TOTUS TUUS – Teljesen a tiéd! című kiállításban, a Szent István Király Múzeum Rendház épületében. Augusztus 19-én, szerdán 14.00 órától ismét számít az érdeklődők figyelmére Tóth Norbert.
2026.08.18. -
Átadták az ösztöndíjakat
A hagyományokhoz hűen a Királyi Napok keretében a Koronázó Bazilika Nemzeti Emlékhely Látogatóközban adták át a Lánczos-Szekfű ösztöndíjakat, a Deák Dénes Ösztöndíjat és a Deák Dénes Díjat.
2026.08.18. -
Hűség és árulás
Hűség és árulás címmel, ebben az évben is folytatódott a királyi családok életét bemutató sorozat. A Bartók Béla téren Nagy Lajos király és Endre herceg történetét ismerheti meg a közönség.
2026.08.18.
A Beatles lelke - új darabot mutat be a Vörösmarty Színház a nagyszínpadon
Az előadást december 3-án mutatják be a Nagyszínpadon.
A Beatles-fiúk megkerülhetetlen része a zenetörténelemnek, ezt leszögezhetjük. Nincs olyan e föld kerekén, aki egy-egy slágerüket ne ismerné, vagy ha ifjonti kora miatt mégsem, hát ha meghallja bármelyiket, biztosan beindul a boogie az ő lábában is. És persze vannak a megszállottak – mint bevallottan ennek az előadásnak a rendezője is -, akik nemhogy betéve tudják mindet oda-vissza, de még előadást is csinálnak belőle. Így született meg a Beatles.hu Forgács Péter és Kováts Gergely Csanád közös munkájának gyümölcseként, ezúttal a Vörösmarty Színház-ra hangolva.
A zenekar életének storyjaiból összefűzött, dalokkal megspékelt zenés ámokfutás egyik legfontosabb eleme kétségkívül a koreográfia.
Ennek felelőse Kováts Gergely Csanád: „A Beatles-fiúk karaktere és életszemlélete, egy ilyen nagyon laza, kicsit szinte már angol humorú, pökhendi, fiatal valóságot mutat, és ezt próbáltam belecsempészni. Sokszínűség, sokszor túlrajzolt karakterek, túlszínezett pillanatok, néha már rajzfilm-szerű. A koreográfus feladata az, hogy minden, ami tánc, ugyanazt a hangulatot, ízt, illatot hozza, amilyenek ők voltak.”