85 éve halt meg IV. Károly az utolsó magyar király

 Nyolcvanöt éve, 1922. április 1-jén halt meg madeirai száműzetésében IV. Károly, az utolsó magyar király és osztrák császár. Habsburg-Lotharingiai Károly Ferenc József 1887. augusztus 27-én született az ausztriai Persenbeugban, szülei Ottó Ferenc főherceg, illetve Mária Jozefa szász királyi hercegnő voltak. Károly a katolikus Habsburg családban "kötelezőnek számítónál" is mélyebb vallásos neveltetésben részesült, a hagyományoktól eltérően nem házi tanítóktól tanult, hanem a bécsi bencés gimnázium diákja volt.

A Hofburg figyelme azt követően terelődött az ifjú hercegre, hogy apja gégerákban meghalt, s a trónörökös Ferenc Ferdinánd főherceg rangon aluli házassága miatt kénytelen volt lemondani saját gyermekei trónigényéről. A Ferenc Ferdinánd elleni merényletet, majd Ferenc József 1916-ban bekövetkezett halálát követően Károlyra szállt a trón. A 29 éves uralkodó egy recsegő-ropogó birodalmat örökölt meg, trónra kerülésekor legfőbb célja a háborúból való mielőbbi kilábalás volt.

1916. december 2-án átvette az osztrák-magyar hadsereg szárazföldi és tengeri erőinek főparancsnokságát, s ezzel tábornagyi rangra tett szert. A koronázási szertartást a háború közepette 1916. december 30-án rendezték Budán. IV. Károllyal együtt feleségét, Zita királynét is megkoronázták, a ceremónián ezúttal első - s mint azóta kiderült, utolsó - alkalommal a magyar himnuszt énekelték.

A háborús helyzet egyre reménytelenebbé válásával és a veszteségek növekedésével IV. Károly 1917-ben elérkezettnek látta az időt, hogy megpróbálja kivezetni a birodalmat a világégésből. Sógora, Sixtus pármai herceg segítségével felvette a kapcsolatot Clemenceau francia miniszterelnökkel, és tudatta vele: Ausztria hajlandó beleegyezni abba, hogy a háborút követően Elzász és Lotharingia a német fennhatóság alól visszakerüljön Franciaországhoz. Clemenceau azonban kiszivárogtatta IV. Károly üzenetét, így a jó szándékú, ám a politikai intrikák útvesztőjében járatlan uralkodó kénytelen volt meghátrálni és még szorosabbra fűzni a kapcsolatot II. Vilmos német uralkodóval.

A magyar belpolitikába beavatkozva 1917-ben menesztette a végsőkig népszerűtlenné vált Tisza István miniszterelnököt, a monarchiát választójogi reformmal, illetve a nemzetiségeknek adandó engedményekkel próbálta összetartani. Károly abban reménykedett, hogy végrehajthatja a szövetségi állammá való átalakulásról szóló tervét, ám ez az elképzelése is kudarcba fulladt.

Helyzete 1918 novemberére tarthatatlanná vált, 11-én Ausztriában, 13-án pedig Magyarországon mondott le a kormányzásról, trónigényét azonban továbbra is fenntartotta. A birodalom széthullását és a köztársaságok kikiáltását követően Károly Svájcba költözött, s onnan próbálta meg fenntartani még megmaradt politikai kapcsolatait.

A magyar trónra két alkalommal is megkísérelte a visszatérést, mindkét alkalommal sikertelenül. Először 1921. március 27-április 5. között utazott Magyarországra, ekkor még önként távozott. Fél évvel később, október 20-23. között került sor a második királypuccsra, ekkor már fegyveres erővel kísérelte meg a trón visszaszerzését. A tragikomikus budaörsi csatát követően Károlyt Tatára, majd Tihanyba vitték, ahol megpróbálták rávenni ara, hogy mondjon le a trónról. Mivel Károly erre nem volt hajlandó, november 1-jén átadták az antant megbízottainak, akik családjával együtt a távoli Madeira szigetére szállították.

A szigeten rossz körülmények között élt, amelynek következtében megbetegedett és 1922-ben meghalt. Halálát követően Zita királyné és gyermekeik - közülük is a legidősebb, Ottó - vette át örökségét, Habsburg Ottó végül 1961-ben mondott le egy nyilatkozatban trónigényéről.

IV. Károly, a "békecsászár" méltósággal és panasz nélkül viselte hányattatásait, hívei ezért már nem sokkal halálát követően megindították a boldoggá avatásához szükséges eljárást. Az imaliga 1925-ben kezdte meg a boldoggá avatáshoz szükséges bizonyítékok gyűjtését, s eredményeiket - köztük azt, hogy egy brazíliai apáca felépült súlyos betegségéből, amikor IV. Károly boldoggá avatásáért imádkozott - 1949-ben terjesztették a Vatikán elé. IV. Károlyt, aki az indoklás szerint "feddhetetlen jellemű és szilárd hitű ember volt, a hatalom gyakorlásában mindig az egyház szociális tanait vette alapul", végül 2004. október 3-án ünnepélyes szertartás keretében avatta boldoggá II. János Pál pápa a Szent Péter téren.