1938. augusztus 9-én született Bokros János költő, akinek nevét nagyon sok fehérvári ismeri, hiszen az egykori József Attila Gimnázium tanára volt: az emlékét őrzi a család, a tanítványok és a helyi irodalmi élet iránt érdeklődők, a pályatársak.
Szeretett városa több Bokros János versben is megjelenik, ilyenek például a Fölnevelő Fehérvár és a Szonettkoszorú Alba Regiának.
Bokros János 1938. augusztus 9-én született Sárkeresztúron, földműves családban. Édesapja gazdálkodó volt, édesanyja háztartásbeli. Gyermekkorát Sárkeresztúron töltötte, e kis faluban járt általános iskolába, ahol Tanka János tanár, költő nagy hatással volt rá, s egyengette az útját. Középiskolai tanulmányait már a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban kezdte meg, ahol 1952-56 között tanult. Osztályfőnöke Szénássy Mihály volt, magyartanára pedig Mohácsy Károly, akinek órái szintén életre szóló élménnyel ajándékozták meg. Továbbtanulni jelentkezett, az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, bölcsésznek. Helyhiány miatt azonban jogászképzésre vették föl, s ugyan tanulmányait elkezdte, később átkérte magát magyar-történelem szakra. A második évtől itt folytathatta tanulmányait.
2019-ben, halálának 30. évfordulóján emléktáblát avattak a Ciszterci Szent István Gimnáziumban Bokros János tiszteletére
Egyetemi évei alatt az Eötvös Kollégium lakója volt, amelynek pezsgő szellemi élete őt is magával ragadta. Verseket ekkor kezdett írni, s ezeket szerzői esteken, egyetemi pódiumon adta elő, szárnyukat bontogató költőtársaival együtt. Művei több újságban – például Egyetemi Lapok, Falusi Vasárnap, Fejér Megyei Hírlap, Pest Megyei Hírlap, Élet és Irodalom – megjelentek, s egy antológiában is szerepelt. Barátságot kötött többek között a szintén Sárkeresztúrról származó Bella Istvánnal, valamint Baranyi Ferenccel, akikkel költőként pályatársként indult.
Bokros János 1961-ben szerzett diplomát az ELTE-n mint magyar és történelem szakos tanár. A tanári pályát egy bicskei iskolában kezdte, ahol egy évig tanított, majd Székesfehérvárra került, ahol a Székesfehérvári Dolgozók Közgazdasági Technikumában és más intézmények esti tagozatán oktatta hallgatóit. A József Attila Gimnáziumban 1967-től tanított magyart és történelmet. 1977-ben megnősült, egy gyermeke – Bokros Judit Erzsébet - született 1981-ben.
Az egyetemi évek után ezekben az időkben folytatta ismét rendszeresen az írást, verseit, prózai írásait gyakran publikálta a Fejér Megyei Hírlapban. Első önálló kötete 1985-ben jelent meg, Imádság örömért címmel, a Fejér Megyei Irodalmi Füzetek sorában. Második kötete, A hetedik napon címmel 1989-ben látott napvilágot a Vörösmarty Társaság kiadványaként, nem sokkal halála előtt.
Tanári munkáját 1980-ban Kiváló Munkáért kitüntető jelvénnyel ismerték el, 1988-ban Székesfehérvárért Emlékérmet kapott. Hosszú betegség után, 1989. augusztus 8-án hunyt el Székesfehérváron, sírja itt, a Béla úti temetőben található.
Hátrahagyott 33 gyermekverset, amelyeket kötetbe szerkesztve, Mesék mezején címmel 2008-ban adott ki a Vörösmarty Társaság, a Lánczos Kornél-Szekfű Gyula Ösztöndíj Alapítvány és képviselők támogatásával. Ugyancsak ennek a székesfehérvári ösztöndíjnak köszönhetően készülhetett el a Bokros János emlékkönyv 2011-ben. Szülőfaluja, Sárkeresztúr emlékére Bokros János díjat alapított.
