1228 méter mélyen hagyták abba 83 éve a Székesfehérvári mélyfúrást

A mai strand területén 1936-ban végeztek mélyfúrást Székesfehérváron, amit 1228.2 m-ig hajtottak. A fúrólyukból kikerült kőzetanyagot pedig, a mélységi adatok megjelölésével a Magyar Állami Földtani Intézetbe vitték. Az alábbi cikkben összegyűjtöttük, hogy milyen kőzetek találhatóak Fehérvár alatt.
2020.10.22. 07:05 |
1228 méter mélyen hagyták abba 83 éve a Székesfehérvári mélyfúrást

A kép egy 1209 méter mélyről származó grauvakkepala mikroszkópi képe.

A Földtani Intézetben őrzött fehérvári fúrási anyag igaz hiányos, mégis a fúrásszelvényről elég pontos képet kaphatunk. Ez a fúrás a Kárpát-medencében talán egyedüli, amely 165 m-től 1228,2 m-ig, több mint ezer méteren harántolta a kristályos alaphegységet.


  • A felső 165 m-ben 41 m-ig laza, ártéri és eolikus úton szállított homok található, ez alatt pannóniai homokos agyag következik, alján a pannóniai abráziós felszín törmelékével. 165 m-től kvarc- és kalciterekkel átjárt, szürke és vörösesbarna, selymes fényű, szericites, kloritos fillit összlet következik 541,8 m-ig, amelyben egymást váltják a zöldesszürke kloritos és barnásvörös limonitos sávok.
  • 541,8 m-től 553,8 m-ig a fúró erősen kloritosodott, elbontott diabáz törmelékét hozta fel.
  • 553,8 m-től 657,6 m-ig, csaknem 100 m-en át sajnos hiányzik a mintaanyag. Innen 945 m-ig igen
    hiányos mintákban továbbra is kloritos fillit váltakozik metamorf homokkővel.
  • 945 m-től 1008 m-ig andaluzitos pala és csomóspala következik.
  • 1008-1094,8 m-ig ismét fillit és metamorf homokkő következik kalcitos kvarcerekkel átjárva.
  • 1094,00 m-től egészen a talpig, azaz 1228,2 m-ig egységesen, igen erősen elbontott, ércszemekkel hintett grauvakke összlet következik sok klorittal és karbonáttal. A kőzet alapanyaga kvarc és földpát törmeléke, szericittel és klorittal, mellékes elegyrészek biotit, rutil, cirkon és turmalin.

A fúrás oka volt, hogy termálvizet kerestek a város altt, de nem jártak sikerrel, viszont ennek köszönhetjük a Csitáry-vizet. Mohai ásványvíz medencéje ugyanis mélyen a föld alatt benyúlik a város alá, ezért a fúrás során mintegy 200 méter mélységben savas vízre számítottak. A fúrást végző Pávai Vajna Ferenc célkitűzése volt, hogy mintegy 600 méter mélységben meleg vizet találjon, így a fentebbi rétegben lévő vízzel keverve olyan egyedülálló meleg szénsavas vizet juttathat a fürdő közönségének, ami Európában akkoriban csak egy helyen, Mannheimben volt található. A több mint egy évig tartó fúrás eredményeként 1935-ben mintegy 850 méteres mélységig jutottak. Az ásványi anyagot tartalmazó víz mennyisége azonban nem volt elégséges a fürdő céljaira. A fúrási munkát 1228 méter mélységben szüntették meg.

A mélyfúrások beszüntetésével pedig a 130 méter mélységből feltörő szénsavas vizet elnevezték Csitáry-víznek. A víz 8,5 mg/l kálium, 203 mg/l nátrium, 442 mg/l kalcium, 131 mg/l magnézium, 5,4 mg/l vas, 49 mg/l klorid, 0,14 mg/l bromid, 0,029 mg/l jodid, 0,10 mg/l fluorid és 2610 mg/l hidrogénkarbonát ásványianyag-tartalommal rendelkezik. Később az Árpád-fürdő forrásait birtokló Klein Rezső szerette volna bérbe venni a víz hasznosításának jogát, de a gyorsan kedveltté vált vizet azóta is ingyen használja a város közönsége, hiszen közpénzen folytatták a feltárását.

Források: