Vörösmarty Társaság: élet a pandémia alatt és után - beszélgetés Bobory Zoltánnal

Teljes gőzzel készültünk a Határon túli magyar irodalom napjára. Tegnap, ma és holnap (október 5, 6, 7, a szerk.) együtt örülhetünk az újbóli találkozásnak.

- A pandémia ellehetetlenítette szinte az élet valamennyi területét. Igaz, bezárt szobában lehetett könyvet, verset írni, rajzolni, festeni, szobrot készíteni. De azért az Önök mindennapjainak is komoly hátrányt jelentett eme időszak, ugye?

- Amikor ránk köszöntött ez a „világháború”, akkor azonnal próbáltunk a körülményekhez alkalmazkodni, igyekeztünk mindent megtenni az adott körülmények között azért, hogy a társág működése a legkisebb csorbát szenvedje. Sajnos nem lehettek rendezvényeink, de azt szerettük volna, hogy a Vörösmarty Társaság neve folyamatosan forogjon az internet világában azok között, akik kíváncsiak a rendezvényeinkre.

Pályázatokat írtunk ki gyerekeknek, fiataloknak, nyugdíjasoknak. Meghirdettük a pandémia alatt született írások kiadását, ami sajnos nem valósult meg, mert nem lett rá pénz. Kiírtuk az Aranybulla díjat, amit a következő esztendőben szeretnénk átadni. Több kategóriában lehet pályázni, de csak egy Aranybulla díjat adunk át. Ez megismételhetetlen lesz a kerek évforduló miatt, de a különböző művészeti ágakban díjazzuk az első három helyezetteket.

- A határon túliakkal való kapcsolatot gáncsolta el leginkább a világjárvány?

- Igen, de igyekeztünk ezt a gondot is megoldani. A külhonból rendszeresen érkező vendégeink elküldték az előadásaikat, a szépművészeti alkotásaikat, így, ha kicsit másként, de megvolt a határon túliak irodalmi napja, bár nagyon sajnáltuk, hogy a jelenlétük nélkül, ám az adott körülmények között mégis jól sikerült. Nehéz volt a mögöttünk hagyott esztendő, mégis fontos és örömteli, hogy a társaság íróinak, költőinek a művei nem csupán a hazai, de a határon túli folyóiratokban is rendszeresen megjelentek. Voltam egy írótáborban, ahol kijelentették: társaságunk alkotói messze a legtöbbet publikálók voltak e nehéz időszakban.

- A nap nyáron Önökre is rásütött. Mennyire tudták kihasználni ezt a „napsütést”?

- A nyár az élet sok területén holtszezon, és nálunk sem volt ez másképp. Ebben az időszakban határoztuk el, hogy a Vár folyóiratunkat mindenképpen megjelentetjük. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert nem dúskálunk az anyagi javakban, de szerencsére különböző pályázatokban nyertünk anyagi forrásokat, és a Vár megjelenését örömünkre a város is támogatja, amiért köszönet a vezetőknek.

- Mit várnak az előttünk álló reményteljes, de a járvány miatt mégis bizonytalan időszaktól?

- Teljes gőzzel készültünk a Határon túli magyar irodalom napjára. Tegnap, ma és holnap (október 5, 6, 7, a szerk.) együtt örülhetünk az újbóli találkozásnak. Nagyon színes programot állítottunk össze nekik és az érdeklődőknek egyaránt. Lényegesnek tartjuk megszervezni a tavasszal elmaradt Lengyel irodalom napja Székesfehérváron rendezvényünket, erre is kaptunk a pályázatunknak köszönhetően pénzt. Készülünk a könyveink elmaradt bemutatására, több könyvről van szó, a tavasz nem engedte, hogy bemutassuk ezeket. A legfontosabb azonban, hogy a legnagyobb problémánkra találjunk megoldást, az életveszélyessé vált székhelyünk használatra vételre képes állapotba kerüljön. Nagy, nagy köszönet azoknak a kollégáknak, intézményvezetőknek, akik segítő kezet nyújtottak annak érdekében, hogy a rendezvényeinket máshol megtarthassuk.