Vörösmarty Kuckó az irodalom melegével, szeretetével

Ennek a példa értékű kezdeményezésnek az oka volt, hogy fiatalítsák a Vörösmarty Társaságot? – szólt a Kérdés P. Maklári Évához.

Pár hónappal ezelőtt jött az ötlet, hogy szükséges fiatalítani a társaságunkat.

Végig gondoltam, ki lehet az, aki ebben nekem segíteni tud? Mindjárt Bokros Judit jutott az eszembe, hiszen neki rutinja van a versírásban, hiszen édesapja a fiatalon elhunyt kiváló költő, Bokros János volt. Újságíróként az íráshoz is ért, az életkora miatt nyilván sokkal közelebb áll a diákokhoz, mint esetleg a társaság vezetőségének bármelyik tagja. Nagyon örülök, hogy vállalta a feladatot, segítségével elérhetjük, hogy a fiatalok írjanak, alkossanak, olvassanak, érezzék jól magukat a havi találkozókon. Fontos, hogy hallgassák meg azokat „kortársaikat”, ifjú alkotókat, akik közel állnak hozzájuk és szeretnék a műveiket egy kicsit jobban megismertetni másokkal, esetleg tanulni egymástól. Elsajátíthatják, hogyan lehet elbeszélést, verset írni, ismerjék meg itt, hogy mennyi gondolat és mennyi érzelem kell egy, egy sikerültebb íráshoz. Bízom benne, hogy lesznek olyan fehérvári tanárok, vagy Vörösmarty Társasági tagok, vagy más területről olyan alkotók, akik szívesen bekapcsolódnak ebbe a munkába. Vita van az iskolákban azt illetően, hogy ki, mit tanít, tanítson az irodalom órákon. Választ a tanár is, választ a diák is, ameddig aktívan tanítottam, úgy tettem a dolgom, hogy megbeszéltük azt, mit is válasszunk együtt.

Bokros Judit újságíró, a Vörösmarty Társaság tagja, az irodalom része a mindennapjainak.

Édesapja mennyire határozta meg az életét az irodalmat tekintve?

Az utóbbi években kezdtem többet foglalkozni az irodalommal, de persze apa hatására sosem állt tőlem távolt a versek, az írás szeretete. Ez igaz napjainkban is, hiszen újságot és szépirodalmi szövegeket, verseket is írok

Pedagógus, vagy mentor lesz a gyerekek számára?

Egyik sem. Támogatójuk, segítőjük szeretnék lenni azoknak, akik írni akarnak. Tudom milyen az, ha valaki félve mutatja meg az írását, ha tanácsot szeretne kapni. Olyan közösséget szeretnék segíteni, ahol az ifjak megmutatják egymásnak az írásaikat, és közösen megvitatják azokat.

A Vörösmarty Társaság találta meg, vagy Ön találta meg a társaságot?

Már régóta kapcsolatban vagyok velük. Ősszel megkerestek, hogy a fiatalítás szándékával találjunk ki egy programsorozatot az ifjaknak. Megkerestük a középiskolák magyar tanárait, a Diáktanácsot, akik segítettek az indulásban, és segítenek a folytatásban. Gellén Miklós Gábor, a Lánczos Kornél Gimnázium magyar tanára, P. Maklári Éva, Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke támogattak, és így, a közös gondolkodásunk révén jött a Kuckó gondolata, megvalósítása. A Vár folyóiratba is szeretnénk bevonni a fiatalokat, Diáksarok címmel egy, egy iskola diákjainak az írásait mutatjuk meg, elsőként a Lánczos Kornél Gimnázium alkotóiét. Jó hangulatú találkozókat szeretnék havonta egyszer, ahol egymást segítik a diákok. Nincsenek elvárások, olyan délutánokat, esteket szeretnénk, aminek az irodalom van a középpontjában. Cél, hogy a városban, annak a környékén alkotók, írók, költők, zenészek hassanak egymásra, közösen alkossanak.

Király Martin a Széchenyi István Műszaki Technikum utolsó éves diákja érkezett elsőként a rendezvényre. Akár érdekes is lehet, hogy a műszaki technikum diákja a szépirodalomban jeleskedik…

Az, hogy szeretem az irodalmat, nálam abban nyilvánul meg, hogy nem csupán nagy kedvvel olvasom a verseket, hanem magam is írok. Ez az egész úgy kezdődött, hogy amikor az általános iskolában a magyar tanárunkat áthelyezték egy másik munkahelyre, az angol tanárnő helyettesítette. Az egyik órán Ady Endréről tanultunk, a tanárnő mondta, hogy mindenki írjon egy verset, és akié jó lesz, az ötöst kap. Nem az ötös miatt írtam meg a magam versét, hanem mert érdekelt. Nem azért írtam, írok verseket, mert kellett, kell, hanem egyszerűen jó kiírni magamból az engem foglalkoztató gondolatokat. A versemet nemcsak az osztály, a tanári kar is jól fogadta, sőt, megosztottam az egyik közösségi portálon, és ott is pozitívan fogadták. Hogy mit várok a Kuckótól? Azt, hogy jól érezzem magamat itt, és inspiráljon az újabb versek írására.

Martin a lényeget fogalmazta meg…!