Várnai Dávid: Matekozunk, és boszorkányt is béreltünk
A fehérvári Várnai Dávidnak és Szabó Tamásnak, amivel csak lehetett meggyűlt a baja Szombathelyen. Autó, természet, óra, gravitáció, minden ellenük dolgozott, de Dávidék nem adták fel, derekasan állták a sarat és végül ezüstérmet szereztek a géposztályukban. Ezt szeretnék Székesfehérváron, hazai környezetben aranyra cserélni.
Miskolcon kategóriagyőztesként ünnepelt titeket a közönség, az autótok is egészen egyben volt a szikszói célban. Hogyan készültetek Szombathelyre?
A murvás átalakítások adták a munkánk túlnyomó többségét, majd elmentünk tesztelni, ahol elkezdett egy kicsit recsegni a Hondánkban a váltó. - kezdte a fehérvári Várnai Dávid. - Amikor második fokozatot akartam húzni, akkor rakoncátlankodott, nem sok mindent tudtunk vele kezdeni, tartalékkal nem rendelkeztünk, így hibás váltóval álltunk oda a rajtvonalhoz.
Ez csak a jéghegy csúcsa volt, mert szinte minden bokorban volt nektek egy-egy kellemetlen meglepetés…
Elég kalandos volt számunkra a futam. Az első szakasz rajtjában, kiesett az ablakon az itiner, majd Tomi elszámolta az időt, hat percet késtünk a katlanból. Ezért egy perc büntetést kaptunk. Vasárnap úgy készültünk, hogy életre-halálra fogunk küzdeni, ledolgozzuk a hátrányunkat, ha törik, ha szakad. Egyszer találkoztunk érintőlegesen egy fával, majd egy őz beugrott elénk Farkaserdőn. Biztosan a fáról ráztuk le… :-D Millimétereken múlhatott, de szerencsére nem ütöttük el, olyan pillanat alatt történt minden, hogy Tomi észre sem vette a vadat. A verseny első napján még bevette a váltó a kettest, bár már akkor is nyögvenyelős volt a dolog, ám a második napon már kihagytuk a kettest, egyesből azonnal a harmadikat kapcsoltuk, hogy kíméljük a váltót. Ez nem javított a tempónkon. Hosszúpereszteg nem volt a kedvencünk, eléggé tereprallye-s útviszonyok uralkodtak arrafelé. Nem is mertünk túl bevállalósan menni rajta, mert nem akartuk tropára vágni a kocsinkat, mivel rövid idő áll rendelkezésre Szombathely, és a hazai versenyünk, a Székesfehérvár Rallye között. Az eredményünkkel nem voltunk túlontúl elégedettek, bár az első nap végén megfogalmazott vágyunkat, azt, hogy az 5-ös kategóriában dobogóra álljunk, azt sikerült megvalósítani. Pontunk is gyűlt sok, de nem ennyi volt az alapelképzelésünk. Abszolút 11-ek lettünk, a géposztályban pedig ezüstérmet szereztünk. Összességében viszont jól éreztük magunkat, sokat küzdöttünk a kocsival, de akkor is szerettük a murvát, mert nekem közel áll a szívemhez. Viszont ezúttal nagyon autógyilkosok voltak az Iseum Rallye pályái. Megkockáztatom, hogy a veszprémi szakaszoktól is rosszabb volt a minőségük. Aki itt beért a célba, szerintem az már győztes volt. Ebből a szemszögből nézve mi is nyertünk, de szerettünk volna papíron is győzni. Legközelebb újra ráhajtunk az első helyre.
Erre a szavaidból következtetve Székesfehérváron kerül sor. Hogyan készültök a hazai futamotokra?
Első körben Tomit beírattam egy matematika tanárhoz, korrepetálásra, ahol hétfőn, szerdán és pénteken 16-18 óráig szorgalmasan matekozik a navigátorom. :-) ;-) A rengeteg vasi balszerencsénk után szereztünk egy vén, vajákos asszonyt is, aki éppen azon munkálkodik, hogy a rontást levegye a Hondánkról. Váltót javítunk, és minden harci sérülést el fogunk tüntetni a fehérvári versenyhétvégére. Szeretnénk mindenképpen eredményesebben szerepelni itthon, mint Szombathelyen. A pályák közül kettőt ismerünk, Oroszlány és a Kőhányás igazából fejből is megy, sokat autóztunk már rajtuk. Kincsesbánya újdonság lesz, videózva próbálunk felkészülni erre a számunkra új kihívásra. A hazai pályák ismeretét és előnyét kihasználva a géposztályunk mellett szeretnénk ráhajtani egy előkelő helyezésre az összetett értékelésben is, hiszen rengeteg barátunk, szurkolónk és ismerősünk buzdít majd minket a pályák mentén, amit a célban egy kitűnő eredménnyel szeretnénk nekik meghálálni.
forrás: Rallye2.hu – Salánki Gábor
