Az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar Geoinformatikai Intézet egyik legszebb, legszentebb hagyománya a Selmecről származó valétálás, ballagás. Szombaton este a valétálók, végzős hallgatók elbúcsúznak az Alma Matertől. Tavaly még a Nyugat-Magyarországi Egyetem hallgatóiként, idén pedig már az Óbudai Egyetem végzőseiként vonulnak fáklyákkal és lámpásokkal Fehérvár utcáin a fáklyát tartó balekok, kohlenbrennerek sorfala között a valétálók.
A végzősök az iskola előtt sorakoztak fel a fáklyát tartó balekok, kohlenbrennerek sorfala között és a szalamanderes, fáklyás menet a Városháztérre érkezett. A menet elején vitték Magyarország és az intézmény zászlaját, amit a szalamander és a májusfa követett. A végzősök után a volt hallgatók, veteranissimusok, a tanári kar és a vendégek csoportja vonult.
A város nevében Cser-Palkovics András polgármester búcsúzott a diákoktól. „Székesfehérvár nevében köszönhetem meg azt a diákhangulatot, amit csak a diákság képes egy város számára megadni. Azt amitől egy város mindig vidám tud lenni – néha egy kicsit hangos – és olyan élményeket lehet szerezni, amit az ember általában csak fiatalon kaphat meg. Külön szeretném megköszönni, hogy a valétálás hagyományát sikerült közös erővel Fehérváron tartanunk. Abban bízom, hogy mindenkinek a saját életében is meghatározó és szép élmények kötődnek az elmúlt néhány évhez és időről-időre, amikor a mostani végzősök találkoznak Székesfehérvár is szóba fog kerülni. A város tiszteli azokat a diákokat, akik kötődnek hozzá és mindig visszavárja őket, továbbá abban is bízom, hogy lesznek olyanok, akik városban találják majd meg a boldogulásukat.”
A valétálók nevében Kiss Gergely búcsúzott Székesfehérvártól. „Büszke vagyok a városra, melyben az más, hogy itt nem csak a telefon, hanem a Főtér is almás. Nem mondom, hogy ismerem az összes sarkot, de a kocsmát meg tudom mutatni annak, aki kéri, tudom hol olcsó a kebab és merre indul útnak minden reggel Kati néni. Tavaly polgármester úr azt mondta, hogy jövőre ugyanígy, ugyanitt. Köszönjük a támogatást, amit értünk és a kollégiumért tett a város és, hogy hitt bennünk, hitt a karban, hitt a GEO-ban.”
A Valétálók a téren körbeálltak és a körbejáró évfolyamkorsóból minden valétáns ivott egyet, majd miután kiürült, a valétaelnök összetörte és a cserepekből mindenki hazavitt egy-egy darabot. Ezután a végzősöket az alsóbb évesek jelképesen kirúgták a városból, végül Valétabál zárta a programot, ahol a közös vacsora után éjfélkor vették le szalagjukat a valétánsok, és ekkor adta át tisztségét a Valétaelnök az utódjának. Ettől kezdve már az új Valéta Bizottság kezdi meg - hivatalosan is - működését.
A valétálás minden karon más és más:
Selmecen a valétálás első lépése a Szalagavatás volt, amikor is az utolsó tanítási napon a végzősök magukra vették a valétaszalagot. Ez régen kétféle volt. Volt egy nagy, amelyet a jobb vállon vetettek át, és amelyre rá volt hímezve az, hogy „Ballag már a vén diák…” , illetve volt egy kisebb, egy karszalag, melyre az évfolyam kezdete és vége volt ráhímezve. Az Akadémia Sopronba költözése után már csak a karszalag maradt meg. A nagy vállon átvethető szalagot csak a Valétaelnök viseli, amire az előző Valétaelnökök neveit ráhímezték. A szalagot a végső búcsúig, a valétamenetig viselték, mely akkoriban az államvizsga után volt. A valétamenetben régen Selmecen csak a végzős diákok vonultak, egymással összekarolva, és dalolva mentek az Akadémiától a város egyik kapujához, ahová a balekjaik kísérték el őket, majd a balekok városkapun kiporolták Firmáikat, mondván, hogy ők most már az urak Selmecen. Ezután a valétálók a városi Vigadóba mentek, ahol a Valétabál, a végzősök búcsúbálja zárta az ünnepséget.
