Útkeresés és konszolidáció voltak a Trianon Centenáriumi Emlékbizottság tudományos ülésének témái

Már az ötödik olyan konferenciát szervezte meg a Trianon Centenárium Emlékbizottság Székesfehérváron, amely az 1918 és 1920 közötti időszak eseményeit tárgyalta.

„A Trianon Centenárium Emlékbizottság - múlt év novemberében történt - létrehozásának célja volt, hogy azokat a helyi és országos és nemzetközi folyamatokat górcső alá vegye, megvizsgálja és egy kicsit új szemléletben, új források ismeretében bemutassa a szélesebb közvéleménynek, hogy mi is történt 100 évvel ezelőtt, hogyan alakultak a folyamatok 1918-1919 fordulóján, mi történt az alatt a 133 nap alatt, amelyet hosszú időn keresztül dicsőségesnek neveztek.

1918 őszétől ennek az országnak nincs legitim, nemzetközileg elismert kormánya, forradalmak, ellenforradalmak zajlanak, román megszállás, rendkívül zűrzavaros, rendkívül nehéz, emberpróbáló és nemzetpróbáló időszakot él át az ország.

Milyen politikai útkeresés után születtek meg azok a döntések, amelyek értelmében 1920 után egy új Magyarország, egy területében megcsonkított, megalázott, de gerincét meg nem roppantott Magyarország újra felállt és nézett a jövőbe.

Az 1920-as évek közepére hazánk ország-világ és nemzetközi közélet előtt is bebizonyította, hogy ez sikerült is, ami önmagában a csoda volt.” - emelte ki köszöntő gondolataiban Dr. Vizi László Tamás PhD, a Trianon Centenárium Emlékbizottság elnöke.

„Mi elindulunk egy elpusztult ország rögös, elromlott, rossz országútján, kicsiny eszközökkel, de nagy hittel és nagy reménnyel a keresztény-magyar kurzusban.”

„Az idézet, egyben a konferencia mottója Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnöktől származik, aki 1920. március 17-én, székfoglalójában fogalmazott így. Az idézet folytatása megmutatja, hogy milyen iszonyatos nehézségek, problémaözön volt az, amivel szembe kellett nézni 1919-1920 fordulóján: „a mi vállalkozásunk nem olyan, mint a régi kormányok békés időkben kialakult vállalkozása. Mi nem indulunk kényelmes Pullmann-kocsikon és nem is áll rendelkezésünkre az országnak addig ki nem merített teljes gazdasága.” - mindez rámutat arra, hogy milyen krízishelyzetben kellett valamilyen konszolidációt találni.” - tette hozzá Dr. Vizi László Tamás.

„A Tanácsköztársaság és a Teleki Pál vezette első magyar konszolidációs kormánynak nevezhető testület között eltelt időszakot tárgyalta a konferencia.

Az 1919. augusztus 1-je, tehát a Tanácsköztársaság leverése és a Teleki Pál-kormány megalakulása közötti időszak talán az egész korszak legfeltáratlanabb területe.

Rengeteg kormány váltotta egymást, nagyon sűrűek az események, amelyeknek az volt a célja, hogy Magyarországot felkészítse a békekötésre, illetőleg az, hogy elérjék, hogy az országunkat egyáltalán meghívják a békekonferenciára, ami csak 1919 végén történt meg; 1920. január elején utazott ki a magyar békedelegáció. Sajnos hiába, mert noha nagyszerű anyagokat készítettek, - amik elsősorban Magyarország gazdasági, földrajzi, vízrajzi, kulturális, politikai egységét voltak hivatottak bizonyítani - ezeket nem vették figyelembe, addigra eldöntötték, hogy hol húzódnak a határok.

Ezt a rendkívül sűrű időszakot jellemezte, hogy a legtöbben úgy gondolták - Magyarországon és külföldön is - hogy hazánk az új határok között életképtelen lesz.

Ehhez képest kezdődött meg aztán 1920 tavaszától egy olyan folyamat, amely odáig vezetett, hogy a konszolidációért nagyon sokat tevő kormányok váltották egymást, először Teleki Pál kormány, majd Bethlen István különböző kormányai.

Végül 1925-26-ra, tehát az évtized közepére Magyarország egy fejlődő és erősödő állammá vált, ami óriási eredmény volt a kiindulópontot tekintve.” - összegzett a konferencia levezető elnöke, Dr. habil Ujvári Gábor CSc, főiskolai tanár, intézetvezető, kutatócsoport-vezető, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár, valamint a Kodolányi János Egyetem munkatársa.

A konferencián „Versailles és a magyar kérdés 1919 őszén” címmel a nyitóelőadást Prof. Dr. Gulyás László, egyetemi tanár, a Magyarságkutató Intézet munkatársa és a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar tudományos tanácsadója tartotta.

„Székesfehérvár szab. Kir. város törvényhatósága (…) teljes honszerelmével siet József királyi herceg (…) és az új magyar kormány köré.” - József főherceg az ellenforradalom élén, 1919 augusztusában” címmel Dr. Nánay Mihály PhD, a Történelemoktatók Szakmai Egyesülete elnöke szólalt fel, majd az első blokkot Dr. Anka László PhD, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársának „A Friedrich-kormány és az antant” című előadása zárta.

A szünet után a Huszár Károly miniszterelnökségének keresztényszociális útját Dr. Ligeti Dávid PhD, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársa mutatta be, Horthy Miklós kormányzóvá választásának körülményeit Dr. Olasz Lajos, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar főiskolai docense elemezte, míg a konferenciát Dr. Vizi László Tamás PhD, rektorhelyettes, a Kodolányi János Egyetem tudományos-főigazgató-helyettese, a Trianon Centenárium Emlékbizottság elnöke zárta, aki „Konszolidációs kormányprogram Trianon árnyékában, a Simonyi-Semadam-kormány politikai útkeresése” címmel értekezett.