Újra itthon Nádasdy Borbála, a hazaszeretet nagyasszonya

Nádasdy Borbálát voltaképpen a rendszerváltozás adta vissza nekünk, hiszen az 1989. óta eltelt időszakban született meg nagyszerű trilógiája, A zagolni zabad, A szabadság zaga, A maradni zabad, valamint az Úton-útfélen és az Ízes élet című könyvek. A kultúra magyar nagyköveteként sokat tett azért, hogy immár itthonról folytassa megkezdett útját. „Nagy elhatározás volt részünkről, hogy véglegesen hazatérünk. Ez a döntés lassan született meg, de már most bebizonyosodott, hogy helyes volt. Sok mindent kellett mérlegelnünk. Megvallom, ha Franciaország nem is, de a gyermekeim és az unokáim már most hiányoznak. De túlteszem magam ezen, hiszen ha majd meglátogatnak bennünket, bizonyosan látni fogják, milyen csodálatos helyre költöztünk. Biztos vagyok benne, hogy itt megtanulnak magyarul.”

 

Nádasdy Borbála példakép lehet számunkra, hiszen anélkül, hogy „magyarkodott” volna valaha is, rendkívüli felelősséggel vigyázta nemzeti identitását, őrizte magyarságát. Ahogy mondja, ez éltette abban a két emberöltőnyi időben, amíg emigránsként élte mindennapjait. S hogy ez miként folytatható? Nos, a grófnő itthon sem csak az eshetőségekre gondol, hanem kész tervekkel érkezett haza: „Szeretném folytatni az országjárást, és természetesen az írást is. Optimista vagyok. Mindenkinek azt tanácsolom, járjon itthon nyitott szemmel, és vegye észre, milyen csodálatos országban élünk! Itt minden a miénk, s ha ezt a rajongást külföldön nem értik, az legyen az ő dolguk. Nekünk az a dolgunk, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet, mindazt, ami a magyar embert magyarrá teszi. Fontos, hogy megértsük: rendkívül nagy a felelősségünk, nem lehet mindig másokra várni, másokra számítani! Mi magunk kell, hogy irányítsuk sorsunkat! Mencshelyen van egy szőlőnk, nem nagy, de a miénk, a mi földünk, és ennél többet nem kívánhat emberfia. Foglalkozunk vele, nekünk virágzik, nekünk terem, érte dolgozunk, érte aggódunk. Ezt azért mondom, mert mindennel így kell tennünk, ami a gyönyörűségünkre szolgál. S ebből a legfontosabb a magyarságunk, amit óvnunk, ápolnunk, védenünk kell!”

 

Ami Nádasdy Borbálának a kert, az ország, az egyben a teljes élete is. Az a közösség, ami körülveszi, az a szeretet, amit napról napra megél és az a méltóság, amivel körülöleli előadásain hallgatóságát, amivel egyszerre tanít és figyelmeztet: „Folytatom a munkát, végigjárom azt az utat, amely kötelez. Ha már öt ember az ezerből megérti, amit szeretnék megértetni velük, és nyomot hagyok a lelkükben, már megérte. Nem vagyok pap, nem vagyok politikus – egy ember vagyok, aki bizakodva tekint a jövőbe, s ezt hirdeti mindenhol, mindenkinek.”