Tormay Cécile-t idézték és bemutatták a Vörösmarty Társaság két új antológiáját

A Vörösmarty Színházban hétfőn délután előadói esttel folytatódott A Határon Túli Magyar Irodalom Napjai rendezvénysorozata, Döbrentei Kornél költővel és Dóka Andrea színművésszel – Tormay Cecile alakját és írásait megidézve. A felolvasás után bemutatták a verseket és versértelmezéseket tartalmazó Carmina Albae Regiae és a prózai írásokból álló Kötéltánc című antológiákat is. 
2019.10.07. 19:56 |
Tormay Cécile-t idézték és bemutatták a Vörösmarty Társaság két új antológiáját

A Határon Túli Magyar Irodalom Napjai  rendhagyó előadással folytatódtak hétfőn délután: a Vörösmarty Színházban Dóka Andrea színművésszel és Döbrentei Kornél költővel találkozhattak az érdeklődők, a házigazda Borbély László író-szerkesztő volt.

Az irodalmi rendezvény a Rovásírás egy emlékoszlopra, Hommage – Tormay Cecile címet kapta a Döbrentei-versről; a repertoárban még a Bujdosó könyvből szerepeltek részletek. Az I. világháborút megjárt, az albán fronton harcolt nagyapa emlékére választotta Borbély László az írónő megidézését, aki kortársaként a sorok között őt juttatja eszébe.

A színház kávézójában könyvbemutatóval folytatódott a program: P. Maklári Éva beszélt az első antológiáról, ízelítőt adva a kötet sokszínűségéből. A Carmina Albae Regiae – Verssorok országútján című összeállítás költők és verselemzők izgalmas párbeszéde, többen az alkotók közül mindkét szerepben megjelennek.

Olvashatunk költeményt például P. Maklári Évától, Heiter Tamástól, László Zsolttól, Bobory Zoltántól. Akik pedig az olvasataikat megosztják: Péntek Imre, Ferenczy Noémi, Tari István, Bakonyi István stb. Az antológiában Kubik Anna színművész azt fogalmazza meg, a vers csillagként vezeti ember létünket; végül a fehérvári költő, Keszei István szavaival kíván jó utat a költészet kincsei között: „A mindenség örök körtáncában forogva/ lejtem táncom, lényem nem tartja semmi fogva,/ saját testem felett száguldok, mint a szél.”

A Kötéltánc című novelláskötetet Bobory Zoltán ajánlotta. Lukácsy József előszavát olvasta fel, amely a kispróza születésében a csend hangjaira való figyelmet emeli ki. „Az esztétikai élmény mellett ezek a novellák – gyerekkori emlékek, fikciós abszurdoidok, történelmi eseményeknek, szülőknek, nagyszülőknek állított írásos emlékművek (…) – olyan történetek, amelyek elmesélhetők és átélhetők”.

Az antológiában a szerzők – köztük László Zsolt, Sohonyai Edit vagy Szegedi Kovács György – fotói mellett néhány soros vallomás, ars poetica, önreflexió is olvasható a művek előtt. A költő két fiatal szerzőt emelt ki: Kürthy Rékát és Prax Leventét, aki a társaság díját vehette át a nap folyamán.