Táncdráma Trianon évfordulójára - kedden este az M5-ön mutatják be a Fantomfájdalmat

Képek: Kiss László és Kőmíves András

Az előadás Nemzeti Táncszínházba tervezett premierjét a koronavírus-járvány miatt júniusban el kellett halasztani, de a decemberre áthelyezett bemutatót már nem napolják el: a közönség a televízióban nézheti meg. 

A József Attila-díjas L. Simon László történetére az Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, Kocsák Tibor szerzett zenét, és a Harangozó Gyula-díjas táncművész, koreográfus Egerházi Attila, a Székesfehérvári Balett Színház igazgatója készített koreográfiát. 

A Fantomfájdalom története történelmileg hiteles eseményekre és motívumokra építő fikció, amiben sok valós elem van, s akár meg is történhetett volna. Két fiú kadétiskolában kötött barátságától jutunk el a háború végéig. A táncdráma két olyan fiatal férfi sorsát követi nyomon, akik mind a galíciai, mind az olasz fronton együtt harcoltak. Közben a barátságból rokonság lesz, ugyanis egymás húgait veszik el feleségül. A történetben nincsenek nagy történeti és politikai események, azok beépítése egyrészt nagyon direkt, másrészt eltáncolhatatlan lett volna. Az alkotókat a személyes sorsok foglalkoztatták jobban. „Olyan drámát szeretnénk létrehozni, ami megérinti az emberek szívét, hangozzék ez bármilyen patetikusan is. Megszólítva azt a generációt is, akik nem is értik a Trianon-történetet. Mert eltávolodtak tőle – ők beleszülettek valamibe, egy kész állapotba, különösen itthon, az anyaországban. A békeidőben, a szabad világban felnőtt fiatalok nem tudják, hogy a nagy háború és az ország szétszakítása milyen hatással volt az emberek sorsára és lelkére. Meg fogják érteni, mert valójában nem egy bonyolult dolog ez, nem egy ördöglakat” – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek a Székesfehérvári Balett Színház igazgatója, Egerházi Attila.

A Fantomfájdalom nem illusztráció, hanem az egyének szintjén megélt fájdalom, azaz maga a valóság. „Engem mélyen megérintett nemzetünk tragédiája, de erősen foglalkoztatott az oda vezető út is, különösen az I. világháború. Ezért írtam egy olyan személyes történetet, amiben az én felmenőim történetei is megjelennek” – árulta el az interjúban L. Simon László, a librettó írója. „A tánccal nagyon kifejezően lehet beszélni a kimondhatatlanról. A fájdalmat ugyanis nagyon nehéz kimondani. A nagy traumák sokszor némaságra kárhoztatják az embert. Sőt, van olyan, aki egy tragédia súlyától megnémul. Viszont a testbeszéde elárulja a fájdalmát. Ezért készültünk balettel a trianoni évfordulóra” – folytatta Egerházi Attila rendező-koreográfus. Ehhez kellett Kocsák Tibor drámai erejű, nagyon kifejező zenéje: „Nekem ez a harmadik balettem, és a mi világunkban azt mondják, a mestert az dönti el, hogy a harmadik is sikerül-e neki. Az elkészült mű egy kicsit összefoglalása mindannak, amit a zenéről tudok, legalábbis megpróbáltam mindent beletenni, amit az emberekről tudok, és amit drámai formátumnak gondolok.”