Takács Imre-emlékkiállítás nyílik Székesfehérváron

A Szabadművelődés Házában augusztus 31-én, szerdán 18 órakor emlékkiállítás nyílik Takács Imre költő tiszteletére, születésének 90. évfordulója alkalmából. A barátok, ismerősök és tisztelők nevében Szele István emlékezik a költőre. Az ünnepélyes megnyitón közreműködik Vakler Anna népdalénekes, a Tilinkó zenekar, valamint Várai Áron és Kovács Kitti néptáncosok.

 

Takács Imre Nagy László, Juhász Ferenc és Csoóri Sándor nemzedéktársaként az újabb magyar líra fontos alakja. Szegény paraszti családból származott, egyetemi tanulmányait követően újságíróként és középiskolai tanárként tevékenykedett, 1958-tól Székesfehérváron tanított, majd könyvtárosként dolgozott. Lelkesen szervezte a helyi irodalmi életet – még folyóirat és irodalmi társaság nélkül –, rendszeres összejövetelekre hívva a város és a megye íróit, költőit, többek között Kalász Mártont, Bódás Jánost, Sobor Antalt, Neményi Lászlót. A 80-as évektől a Kortárs munkatársa, később az Árgus főmunkatársa volt. Az írás mellett képzőművészettel is foglalkozott: kedvelte a fát, faragta, festette. Szobrai totemoszlopokra, faragványai pásztorfaragásokra emlékeztetnek. Költőként a képversek idézik képzőművészeti érdeklődését.

 

Életében kiadott utolsó verseskötetének, a Jótékony kaszabolásnak a fülszövegében ezt írta: „A költészet a legnagyobb színészkedés. Azzal a céllal, hogy hagyjuk a magunk kínját, a közérdekűvel foglalkozzunk. Legfeljebb a közérdekűt a magunk kínjának is álcázhatjuk. Széptanilag így hitelesebb a dolog. Bár az együgyűeket megtéveszti. Ady leírta a sírását is, mert szégyellte, már csak azért is nem szégyellte, mert nem biztos, hogy a valódi sírását írta le. Leírta azt a sírást, ami fölhallatszott a költészetbe.” A kiváló költőt 1961-ben József Attila-díjjal tüntették ki, majd Radnóti-díjban és Deák Dénes-díjban részesült. Az emlékkiállítás október 2-ig tekinthető meg.