Nemzedékek párbeszéde - a nagy hegy lábánál

Karasszon Dezső anyai nagymamája kántor-tanító, míg nagyapja, édesanyja, édesapja református lelkipásztor volt. Mint játékosan mondja, az orgona tövében nőtt fel, így aztán hangszerválasztása egyáltalán nem meglepő módon az orgonára esett. A református kollégiumba egyenes útja vezetett, hogy aztán a Zeneakadémia elvégzése után – negyven éve – elfoglalja helyét az egyetemi katedrán. Orgonaművészként egész Európa megismerhette a nevét: „Az én esetemben egyfajta hegymászásról van szó. Az ember gyerekként, aztán fiatalon is lelki és spirituális értelemben egy nagy hegy lábánál van. Kérdés, érez-e magában kedvet és erőt ahhoz, hogy a túrát elkezdje. Aki megteszi, az lép egyet, lép kettőt, hívják, emelik a feladatok, egyre feljebb és feljebb ér, olyan élményekben részesül, melyekről a hegy lábánál nem is álmodhatott.”

 

Eszter, ahogy édesapja elmondta, ajándék volt a teremtőtől, aki a zenészfamília legnagyobb büszkeségére folytatta a hagyományokat, s maga is csellóművész lett, egyike a hangszer leginkább hivatott képviselőinek: „A bátyámra szerettem volna hasonlítani. Élmény volt figyelni, és én is úgy szerettem volna játszani, ahogy ő. Tíz év a korkülönbség közöttünk. Õ tizennégy évesen kezelte a hangszert, ma pedig már fantasztikusan játszik. Tőle tanultam, hogy a legfontosabb a gyakorlás, hiszen ha valaki zenei pályára készül, ez az alap. A tehetség maximum húsz százalék, az összes többit a kemény munka hozza. Örülök, hogy itt Székesfehérváron együtt játszhatunk, ráadásul egy olyan darabot, amit eredetileg is orgonára és csellóra írt a szerző, és nem átirat. Ez nagyon ritka! És ez a Klengel-darab szép is, így aztán teljesült egy álmunk!”

 

Dénes a Magyar Állami Operaház megbecsült tagjaként olyan kirándulásként tekint a Harmonia Albensis meghívására, mely megerősítést jelent számára művészi létében: „Mivel nem egy városban élünk – mi a húgommal Budapesten, édesapánk Debrecenben – ezért mindig ünnep, ha együtt lehetünk, ráadásul koncertezhetünk. A családunkban mindenki játszik hangszeren. Az én választásom a csellóra esett – ahogy a legenda megőrizte, azért, mert ez találtam a legszebbnek. Debrecenben egy kiváló pedagógus, Bánfalvy Katalin volt a mesterem, neki nagyon sokat köszönhetek.”

 

A Szent Imre-templomban a klasszikus zene szerelmesei megtapasztalhatták, hogy Mendelssohn, Bach, Klengel és a különböző korok zeneszerző óriásai nem véletlenül időztek el műveik komponálásakor a két hangszer, a cselló és az orgona világának bemutatása mellett.